Érezted-e már úgy, hogy van benned valami macskaféle? Esetleg farkas vagy éppen tyúk? Nos, nem vagy egyedül. Világszerte egyre ismertebb az a lelkiállapot, amikor emberek – gyakran gyerekek – valamilyen állattal azonosulnak, és nemcsak farsangi jelmezként.
Ők theriannak nevezik magukat, ami az állat latin nevéből ered. Ez persze nem jelenti azt, hogy tényleg állatnak képzelik magukat. A macska-therianok sem esznek macskakaját, és nem borogatják le az összes poharat az asztalról. Viszont néha úgy érzik, jól esne nyávogni egyet. Vagy épp óvatosan lopakodni az árnyékban, összegömbölyödve szunyókálni egy fotelben, vagy lézerpöttyöt kergetni a falon.
Se füle, se farka? Csinál magának!
Saját elmondásuk szerint ez belső késztetés, és nem szerepjáték. Ők úgy érzik, valamilyen mértékig hasonlítanak a „lelki állatukhoz”. Ez jelenthet jellemvonásokat, lelkialkatot, vonzalmakat. Vagy csak valamiféle homályos vágyat: hogy jó lenne hiúzként ücsörögni a faágon, és várni a zsákmányra. Vagy farkasként ordítani a holdra! De lehet, hogy csak ösztönökben nyilvánul meg: a farkas közösségi lény, a falkáért él, a macska viszont magányos, senkinek sem engedelmes, büszke kívülálló.
A therian életérzésnek lehetnek külső megnyilvánulásai. Vannak, akik összejönnek quadrobatikázni: négykézláb játszani. Esetleg farkat vagy füleket, maszkot csinálnak maguknak – ami már kreatív hobbi, és elvezethet egészen a varrógépig.
Nem véletlen, hogy a therian kultúra a gyerekek és tizenévesek körében hódít. Ebben az időszakban alakul ki az ember saját személyisége, amikor már a szüleitől függetlenül gondolkodik a világról. És új mintákat keres, amit könnyen megtalálhat az állatokban.
Az ember egy állat
És ebben igazából nincs semmi új. Persze a therian szubkultúrát az internet emelte fel, az tette lehetővé, hogy amerikai és magyar macskagyerekek beszélhessenek egymással. De az ember az ősidők óta aggat magára állatoknak tulajdonított jellemvonásokat. Hát mégis miért nevezte magát egy király Oroszlánszívű Richárdnak? Egész nemzetek azonosulnak a címerállatukkal: közmondásos az orosz medve, az amerikai sas, és a magyar turulmadár is. A franciák valamiért a kakast szemelték ki.
Igazából ez mind nagyon is emberi. Az állatok elképzelt tulajdonságait mi alakítottuk. Az oroszlán vagy a tigris csak szerintünk bátor. Valójában csak erősebb a zsákmányánál, de a tűztől mindegyik menekül. A kígyó álnoksága, a galamb szelídsége is merő legenda: ők csak teszik a dolgukat, ahogy az evolúció alakította őket.
És az sem mellékes, hogy az ember biológiailag állat. Csak az értelme emeli a természet fölé, és ugyanez az értelem ad neki képzelőerőt.
Az állati tulajdonságok, az állati öntudat támaszként szolgálhat a bizonytalan, sokszor ijesztő világban. Amitől sokszor jó lenne elmenekülni, vagy nem is tudni róla. Háború, klímaváltozás, veszélyek és fenyegetések: jó lenne egyszerűen süninek lenni, akinek csak egy jó meleg kuckó kell télire. Tulajdonképpen erről szól a Biblia híres meséje is. Az ember akkor kezd rettegni, amikor eszik a tudás fájáról, és gondolkodó lénnyé válik. Előtte vidáman elvan pucérkodva az erdőben.
Pánikra semmi ok
Sok szülő kétségbe esik, vagy pszichológusért kiált, ha a gyereke azzal áll elő, hogy ő macskának vagy mókusnak érzi magát. Attól tartanak, hogy ez valamilyen elmebetegség. De nem kell pánikolni. A gyerekkornak, sőt az emberi létnek természetes része a szerepek felpróbálása. Eljátsszuk, hogy űrhajósok vagyunk, cowboyok, hobbitok vagy huszárok. Pedig az sem a valóság, hanem az igazi énünk keresése. Este a rettenthetetlen indiánok is megeszik a kakaós csigájukat, és nem követelnek szárított bölényhúst.
Te milyen állat lennél legszívesebben?
