A huszadik század legnépszerűbb rejtélyei sorban: az ufók, a Loch Ness-i szörny és a jeti. A háromból ma már csak a földönkívüliek tudnak komolyabb érdeklődést kiváltani. A Loch Ness-i szörny felkutatására nemrég rendeztek egy nagyszabású akciót, eredmény nélkül.
A jeti elvileg egy majomember, aki a himalájai hegyekben él. Hogy mennyire majom és mennyire ember, arról persze sokat vitatkoztak, de ez mind elmélet maradt. Soha nem sikerült ugyanis jetit fogni.
Annak ellenére, hogy efféle gyanús ősembereket nemcsak a Himalájából jelentettek. Szibériában lakik állítólag a csucsuna, egy legalább két méteres erdei vadember. Észak-Amerika erdeiben pedig a Nagyláb, avagy indián nevén a Sasquatch.
A jeti és rokonai a legenda szerint ősemberek, illetve előemberek, akik valahogy túlélték az évezredeket. És azóta is a sötét vadonban ősemberkednek, ahol csak nagy ritkán pillantja meg őket emberi szem.
Ez a mítosz egész jól működött a huszadik században, amikor már volt tömegeket elérő sajtó, de nem hordott mindenki fényképezőgépet a nyakában. Számtalan hamisított jetifotó készült jelmezekkel vagy fotómanipulációval. Ezeket aztán az újságok lehozták, a nép örömmel borzongott, és mindenki jól járt.
Nincs búvóhely
A század végére és főleg mostanra a jeti elvesztette komolyan vehetőségét. Egyszerűen azért, mert többmilliárd fényképezőgép (illetve telefon) van forgalomban, plusz a műholdak. Amiről még ma sincs érdemi felvétel, arról ki lehet mondani, hogy nincs. A Himaláját hegymászók ezrei másszák meg évente, mégsem fényképeztek jetit.
A magyarázatok egy része arról szól, mi mindent gondolhattak jetinek a szemtanúk. Ilyenek a felegyenesedett medvék, állatkertekből szökött nagy majmok, vagy egyszerűen emberek.
Biológusok véleménye szerint is kizárt, hogy egy nagy főemlős észrevétlenül fennmaradhatott volna. A szaporodásukhoz nagy számú népesség szükséges, azoknak pedig nagy területen kell jelen lenniük. Tevékenységük nyomait vagy a halottak maradványait fel kellett volna fedeznünk már régen.
Magyarországon is volt rövid ideig jetiláz. A mátranováki fanyűvő néven emlegetett lényről a kétezres években terjedtek történetek az interneten. A görnyedten járó, fehér szőrű emberszabásút állítólag kirándulók látták a mátrai erdőkben. Az internetezők lelkesen alakították a sztorit. Egyes megfejtések szerint egy helyi öreg fafaragót néztek jetinek, aki gerincbántalma miatt járt hajlott háttal, szakálla volt és fehér pulóvere. Később tréfacsinálók szándékos hamisítványokkal szőtték tovább a legendát, és be is palizták vele a magyar újságok egy részét.
