A Római Birodalom volt az ókor egyik legnagyobb civilizációja. Hála a történettudománynak és a régészetnek, elég sokat tudunk róla. Ismerjük a politikáját, társadalmát, vallását, fegyvereit. És azt is, miket ettek és főztek. Tudjuk, hogy mi volt a rómaiak kedvenc fűszere. És hogy az talán örökre elveszett.
Ezt a növényt szilfium néven említi a latin nyelvű irodalom. Ezzel ízesítették az egyszerű ételeiket és a luxuslakomák fogásait is. Közönséges lencsefőzelék vagy drága kacsasült? Mindkettőt szívesen fűszerezték szilfiummal.
A növényt használták gyógyításhoz is, például lázcsillapításra, torokfájásra és egy sor más betegségre.
Roppant mennyiségben szállították Rómába az egyetlen helyről, ahol termett, Észak-Afrikából, a mai Líbia területéről. Az egyre duzzadó Róma végtelen mennyiségben vásárolta a fűszert, amit sürgő-forgó hajók vittek a Földközi-tengeren át a városba. Amíg aztán kipusztult.
A szilfiumot ugyanis sosem sikerült átültetni és termeszteni úgy, ahogy a babot, a búzát vagy a répaféléket. A feljegyzések szerint többször is próbálkoztak azzal, hogy Görögországban meghonosítsák, de nem maradt meg. Az utolsó szilfiumvirágot állítólag Nero császárnak ajándékozták, kevéssel időszámításunk kezdete után.
Megkóstolhatjuk-e valaha?
Sajnos Róma idején még nem létezett a mai biológia. Ma a tudósok pontosan le tudnak írni egy növény- vagy állatfajt: precíz rajzok, mikroszkópos felvételek, DNS-minták teszik egyértelművé, miről is van szó. A latin nevek is épp arra valók, hogy a már nem változó, holt nyelven fix nevet adjanak a fajoknak. És bár fennmaradt néhány ábrázolás, ízeket leírni nem egyszerű. Azt tudjuk, hogy aranysárga, apró virágú, vastag szárú, nagyjából fél méteres növény volt.
A legvalószínűbb, hogy a mai kömény egy rokonáról van szó. Egy másik tipp szerint zellerféle lehetett. De ez sokat nem segít, mert egy fajon belül is nagyon különbözhetnek a változatok. Például ugyanahhoz a fajhoz tartozik a káposzta, a karalábé, a brokkoli és a kelbimbó, és ezeknek nagyon közeli rokona a mustár!
Fennmaradtak ugyan szilfium-ábrázolások pénzeken, de ezek nem sokat segítenek. A kömény mindenesetre reális, hiszen erős aromájú, ízletes fűszer, ami a legegyszerűbb rántott levest is megízesíti.
Törökországban néhány éve felfedeztek egy növényfajt, ami meglehetősen hasonlít az ókori leírásokra: nagyon érzékeny, nehezen tenyészthető, lassan érő, aromás növény. Ez egy köményfajta, az óriás díszkömény. De nincs még bizonyíték, hogy ez volt a csodás szilfium.
A kutatás azért nem reménytelen, és a régészek feladata. Nem kizárt, hogy egyszer valahol kiásnak egy csuprot SILPHIUM felirattal, és benne értékelhető virágpormintákat találnak. A mai módszerekkel ebből akár megfejthető lesz, mi volt az a fűszer, ami a római polgárok ételeit ízesítette.
