Az emberek évezredek óta ünneplik a májust valamilyen formában. A tavasz, a termékenység, a közelgő betakarítás és a szerelem hónapja kezdődik ma. És persze az igazi jó idő is kicsalta az embereket a szabadba, ahol szórakozni vágytak. Budapesten kétszáz éve nyitott meg a Vurstli a mai Városligetben, ahol bábjáték, céllövölde, körhinta és mutatványosok várták a szórakozni vágyókat. Ezt nem az úri közönségnek tervezték, itt mulattak a katonák, cselédek, szegényebb polgárok. És nemcsak májusban, hanem egész évben.
A 19. század végén az millenniumi ünnepségek után hozták létre a Városligetben az Angol Parkot. Itt épült meg a ma is álló favázas hullámvasút, az Elvarázsolt Kastély és a körhinta is. A Barlangvasút, a ródlipálya és az Alpesi Falu, a hatalmas sörpavilon is tömegeket vonzott. A huszadik század első felében a Vurstli és az Angol Park Budapest legnépszerűbb találkozóhelyeinek számítottak. A kor legnagyobb színészei léptek itt fel, és rendszeresek voltak a zenés, táncos mulatságok. Annyira kellett az embereknek a szórakozás, hogy a második világháború végén, napokkal a front elvonulása után, 1945. május elsején már újra kinyitott az Angol Park.
Persze a háború óriási pusztításokat végzett itt is. Rengeteg látványosság tönkrement vagy megsérült, a látogatók pedig kezdtek elmaradozni. Ezért mindenféle kedvezményekkel próbálták visszacsalni az embereket. A jósoknak például tilos volt rosszat jósolni. A játékok akkor is elindultak, ha csak egy ember ült rajtuk. A panoptikumban pedig háborús bűnösök viaszbábuit állították ki.
A háború utáni államosítás a parkot sem kerülte el, 1950-ben az Angol Park és a Vurstli egyesítésével létrejött a Vidámpark. A kommunista vezetésnek persze nem tetszett a háború előtti urizálás, helyette olyan attrakciókat raktak ide, ami neveli a népet. A színpadokon a kabarét felváltották a munkáskórusok, és nem könnyűzene szólt a hangosbemondón, hanem munkásmozgalmi dalok és politikai szlogenek.
A Viharvasút, a Mesecsónak olyan dekorációkat kapott, amik megfeleltek a kommunizmus szellemiségének. Ezt egyébként szépen kifigurázza A tanú című film, amit amúgy szívből ajánlunk megnézni.
A Vidámpark a fénykorát a hatvanas években élte, megjelentek a játékautomaták, és új látványos elemek érkeztek, mint például a villannyal működő dodzsem. Ekkor került ide a Szovjetunióból a 2013-ig működő 31 méter magas óriáskerék is. A régi játékok viszont egyre elavultabbak lettek, amikre rengeteget kellett volna költeni. Ezért a hatvanas évek végén az állami vezetés úgy döntött, hogy nem bajlódik a Vidámparkkal és annak költségeivel. A működtetését önállósították és engedték, hogy a park maga gazdálkodjon a bevételeivel. A kapitalista nyugaton az ilyesmi természetes volt, de a hatvanas évek végén a szocialista Magyarországon ez meglehetősen szokatlan lépésnek számított.
A rendszerváltás után a park már nem tudott lépést tartani a modern igényekkel. Az árak pedig annyira megemelkedtek, hogy egyre kevésbé érte meg kimenni ide. Hiába hoztak ide olyan modern látványosságokat, mint a Looping Star nevű hullámvasutat, amin fejjel lefelé lehetett menni, a látogatottság fokozatosan csökkent. A költségek pedig csak nőttek, a belépőjegyekből pedig ennek csak töredékére futotta. A működés tehát hatalmas veszteségeket termelt.
2012-ben eldőlt, hogy a park területét a szomszédos Állatkerthez csatolják, a játékok közül pedig csak a műemlék jellegűek maradnak meg, mint a régi szecessziós körhinta vagy a favázas hullámvasút. A Vidámpark 2013. szeptember 30-án nyitott ki utoljára. Voltak ugyan tervek arra, hogy valahol máshol újra felállítják a régi látványosságokat, de ezekből végül nem lett semmi. A park helyén felépült a hatalmas Biodóm, amire elképesztő mennyiségű pénzt költöttek. Ez sokáig üresen és befejezetlenül állt, idén viszont állandó kiállítás nyílik benne.
