Amikor néhány éve Ausztráliában pusztító erdőtüzek dúltak, elkezdett terjedni egy elmélet a hősies vombatokról. Egyesek szerint ezek a jószágok más állatokat mentettek meg a tűzből azzal, hogy az odúikba terelték őket. Ez persze így ebben a formában nem igaz, ráadásul a vombat egészen mogorva állat. Nemcsak a többi, nála nagyobb emlőssel, hanem saját fajtársaival szemben is agresszív, amikor a területét védi. Viszont nem ragadozó, ezért azt megtűri, ha más kisebb emlősök, vagy madarak, esetleg hüllők az odújába keverednek.
A vombat egyébként egy plüss mackóra emlékeztető erszényes, ami Ausztráliában és Tasmániában őshonos. Akkora, mint egy nagyobb kutya. Odúit a föld alá vájja, ezek hosszú, sokszor egymásba ágazó alagutak több bejárattal és kamrával. A járatok elég messze vannak a föld felszíne alatt ahhoz, hogy a hatalmas kinti hőséget is át lehessen vészelni benne.
Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a két évvel ezelőtti erdőtűz után legalább 56 gerinces faj jelent meg az odúk környékén. Ez azt bizonyítja, hogy ezek az állatok már tudták, hogy veszély esetén menedékre számíthatnak a vombatjáratokban. Az egyik kutató szerint egy-egy ilyen odút más kisebb állatok több generáción keresztül használhattak menedéknek. A vombatok pedig ezt nagylelkűen megtűrték. (qubit.hu)
