A lajhárok rettentő lusta állatok, és nagyjából ez minden, amit tudni szoktunk róluk. Viszont egészen fura vécézési szokásaik vannak, amikre a tudósok még mindig keresik a magyarázatot. Például arra, hogy a lajhár miért mászik le a fáról kakilni. Ez amúgy nem lenne meglepő, a legtöbb állat a földön végzi el a dolgát. De a lajhár egész életében arra törekszik, hogy „láthatatlan” legyen. Ezt pedig minél kisebb erőbedobással szeretné intézni. Így az igen is nagy dolog, hogy hetente egyszer lemászik a fáról.
És nemcsak rengeteg energiába telik, de rendkívül veszélyes is a lajhár számára a kakilás. Ugyanis a földön rettentő védtelenné és kiszolgáltatottá válik ez az állat. És mivel minél ritkábban szeretné elintézni a dolgát, a lajhár a testsúlyához képest roppant méretű csomaggal indul vécézni. Ez pedig még lassabbá teszi a mozgását a földön.
Azt sem értik a tudósok, hogy miért mindig ugyanannál a fánál végzi el a dolgát a lajhár. Ráadásul úgy, hogy olyan mozgást végez, mintha táncolna a fával. Ugyan vannak elméletek arra, miszerint az ürülékben lévő hormonok valamilyen üzenetet közvetítenek a többi lajhárnak, de ezt még nem tudták bebizonyítani. Viszont ez akár magyarázhatja azt is, hogy miért nem kakil le egyszerűen a fáról. Ugyanis akkor nem egy helyre kerülne a kupac, így az üzenet nem menne át.
Egy másik elmélet szerint valamiféle együttműködés van a lajhár és bizonyos molyok, illetve algák között, amelyek a bundájában élnek. Az ilyen kölcsönösen előnyös közösködést szimbiózisnak hívják. Ha ez igaz, akkor az állandó kakilóhely segíthet ezeknek a hasznos potyautasoknak a beszerzésében. Például a molyok a lajhár kakájából kelnek ki, és onnan másznak fel rá.
De azt még nem tudjuk, miért jó ez neki. Ennek a végleges tisztázása még a jövő lajhárkutatóinak nagy, nemes feladata. (slothconservation.org, telex.hu)
