Esetleg némi szél enyhíthet a hőségen, de még az sem biztos. Minden Erikát és Bellát köszöntünk a névnapjukon!
A legforróbb téma most – az időjáráson túl – az iskolai mobiltilalom. Pár nap múlva a bőrötökön érzitek majd az új szabályt. A felnőttek persze nem sokat gondolkodnak ezen: a kormánypártiak tapsolnak, az ellenzékieknek pedig minden rossz. Mi kíváncsiak vagyunk, ti mit gondoltok erről. Ma tehát kérdezünk, és aztán megírjuk, mit válaszolt a többség.
Senki sem szereti, ha elvesznek tőle valamit. De közben azt is tudjuk, hogy a telefonfüggés gyerekeket és felnőtteket is érint, és egyáltalán nem tréfadolog. Mi is írtunk már arról, hogyan próbálhatod magadtól korlátozni a kütyüzést. És talán már te is tapasztaltad, hogy ha nincs telefon, többet beszélgetünk, társasozunk vagy barkácsolunk.
Negyven évvel ezelőtt nem volt még semmilyen mobiltelefon, de a tanároknak akkor is meggyűlt a bajuk a kütyükkel. Az akkori gyerekek kvarcjátékot vittek az iskolába. Elemes zsebkészülékeket, amiken ma már felfoghatatlanul primitív játékok futottak. De tényleg nagyon bénák. Mégis nyomogatták órán, szünetben, osztálykiránduláson, a pedagógusok pedig balhéztak miatta.
A kvarchoz amúgy nem volt semmi közük. Kvarcot a digitális órák használnak az időméréshez. De mivel ezeknek ugyanolyan folyadékkristályos LCD kijelzőjük volt, mint a játékgépeknek, a nép úgy gondolta, hogy ami így villog, az kvarc és kész.
Úgy látszik, az embernek mély igénye van arra, hogy valamit nyomogasson. Szűcs Imre 1976-ban írta ezt a verset:
Ha volna egy komputerem
Nem fájna az árva fejem
Télen-nyáron mást se tennék
Csak gombokat nyomogatnék
Ha volna egy komputerem
Átgomboznám az életem
Hát most már mindenkinek van komputere, és át is gombozza az életét. Csak az a nem mindegy, melyik gombot nyomja meg. De ha újságot olvas, az biztosan nem árt meg!
