A kapitalizmus egy gazdasági rendszer. Lényege, hogy a termelőeszközök, a vállalatok többsége magántulajdonban van. Hogy mit gyártanak, hogyan adják el és mennyiért, arról a tulajdonosok döntenek. Céljuk, hogy minél több pénzt csináljanak.
A kapitalizmus fontos eleme a szabad piac, vagyis a verseny. Több csokigyár igyekszik minél jobb áron minél finomabb édességet kínálni. Ez jó a vásárlóknak, mert végső soron ők választanak, a cégek pedig az ő kívánságukat lesik.
Ám a szabadság nem korlátlan. A vállalatok nem állnak a törvény felett. Az államok mindenhol szabályozzák például, hogy mennyi lehet a munkaidő, mennyi szabadságot kell adni a dolgozóknak, vagy mennyi a legkevesebb fizetés, amit adhatnak. Az egyes iparágakra külön törvények vannak, amelyek az élelmiszerek vagy a közlekedés biztonságát védik. A kormányok időnként szigorúbban is beavatkoznak, például megtiltják az áremelést vagy külön támogatnak egy-egy céget. Az ilyesmi viszont mindig veszélyes, és általában súlyosabb gondokat hoz, mint amiket megold.
A kapitalizmus neve a német Kapital szóból ered, ami tőkét jelent. A tőke az a kezdő pénzösszeg, amiből el lehet indítani egy vállalkozást. A rendszerben tehát jelen van az igazságtalanság. Akinek van pénze, az még többet csinálhat, akinek nincs, annak kevés esélye van vállalkozni. Ezen a modern technológia, az internet és a pályázatokon elnyerhető pénzek segíthetnek.
A kapitalizmus problémáira válaszul találták ki a szocializmust, ami viszont nem bizonyult működőképes receptnek.
