Farsangi időszakban (idén január 6-tól március 4-ig) farsangi fánkot eszünk: könnyen hihetnénk, hogy a finomság magyar étel, de nem is tévedhetnénk nagyobbat! Már az ókoriak is kelesztettek és sütöttek tésztát. Nálunk a szalagos fánk a legismertebb, és a hagyomány szerint minél többet eszünk farsangkor, annál több lesz a termés. De a legtöbb nemzetnek megvan a saját fánkja. Kicsit az a helyzet vele, mint ami a mézeskaláccsal.
A fánk eredete nem egyértelmű. Az biztos, hogy Európában, az 1400-as években már ismertek voltak különféle sós-édes változatai a kelt, zsírban sült tésztának. A fánk európai elterjedésének történetéről több legenda is fennmaradt. Az egyik szerint a fánk a XV. századi Berlinből való, amit az is bizonyít, hogy a világ sok pontján a fánkot a mai napig berlinernek nevezik.
Éjszaka a karneválon
A másik szerint a franca beignets nevű sütemény volt a fánk elődje, amit Mária Antónia királyné (1755-1793), XVI. Lajos hitvese egy karneváli éjszakán ismert meg. A francia uralkodók lakhelyén, a Tuileriák palotájában álarcosbált rendeztek, de a királyné megszökött és ha már jelmezben volt, sétálgatott egy kicsit a tömegben. Éhes volt, ezért vett egy fánkot egy mézeskalácsostól, de az úgy megtetszett neki, hogy az őt kísérő lovagnak aztán egy egész kosárral kellett vásárolnia. A királyné később a palotába rendelte a fánksütőt, aki mindent elmesélt a finomság készítéséről a királyi cukrásznak. A fánk később a királyi lakomákon is rendszeresen feltűnt.
Egy harmadik történet szerint a fánk bécsi eredetű édesség, és egy pékmester ideges özvegyének köszönhetjük. Halász Zoltán Mesélő szakácskönyv című könyvében ezt írja róla: „az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.”
Egy nap azonban valamilyen okból nem készült el a kenyér időben. A vásárlók türelmetlenül várakoztak, volt, aki káromkodott is. A pékné ekkor begurult, és egy darab kenyértésztát akart valakinek a fejéhez vágni. De rosszul célzott, és a tészta nem valakinek az arcát találta el, hanem beleesett a kályhán lévő lábasba, amelyben forró zsír rotyogott. A tészta néhány perc alatt szép aranybarnára sült, és megszületett a fánk, amit a bécsiek (és a német nyelvterületeken élők) még mindig Krapfenként (is) ismernek.
Böjt előtti csemege
Úgy tudni, hogy Magyarországot Mátyás király felesége, Beatrix ismertette meg a fánkkal. Ő hozatta be azokat az olaszoktól, náluk ugyanis már volt hagyománya a fánkkészítésnek. De a fánk itthon csak jóval később, a XIX. században terjedt el. Nálunk a fánk fogyasztása a farsanghoz kötődik: a farsangi fánk kedvelt, laktató böjt előtti csemege, a keresztény hagyományok szerint érdemes minél több fánkot enni a falánk élvezetek megvonása előtt. A népi hiedelmek szerint a fánk a párkeresés egyik szimbóluma is.
A klasszikus fánk nálunk baracklekváros és porcukros. Ha úgy sikerül, még szalagos is lehet. A szalagos fánk a süti oldalán húzódó, világosabb sávra utal (ott egy csíkban kevesebb forróság éri az ételt). A csöröge, más néven a herőce vagy a forgácsfánk is sok háztartásban népszerű, de ezek a legtöbbször élesztő nélkül készülnek.
És itt kell megemlítenünk a képviselőfánkot vagy az eklert. Ezek azonban nem lágy kelt tésztából, hanem úgynevezett égetett tésztából készülnek, másként kell elkészíteni és megsütni őket. A spanyoloknak is van saját változatuk: ez az egyre több helyen fellelhető churros, amit szintén bő olajban sütnek ki és töltve vagy csokoládé- és gyümölcsszószokkal kínálják.
A végén álljon itt egy klasszikus farsangi fánk recept, amit az ország kedvenc receptoldaláról, a Nosalty-ról szereztünk! Fánkot ti is készíthettek otthon, de csak felnőtt felügyelete mellett, hiszen forró olajjal kell dolgozni.
Hozzávalók 4 főre:
- 50 dkg finomliszt
- 1 kávéskanál só
- 2.5 dkg élesztő
- 3 dl tej
- 4 evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 db tojássárgája
- 7 dkg margarin
- 2 evőkanál porcukor
- 5 dl napraforgóolaj
Elkészítés
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben 1 evőkanál cukorral. A liszthez adjuk a sót, a maradék cukrot, a vaníliás cukrot, a felfutott élesztőt, a szobahőmérsékletű margarint és a tojássárgáját. A tésztát alaposan kidagasztjuk és meleg helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük. Lisztezett felületen 1,5 cm vastagra nyújtjuk. Egy közepes méretű, lisztezett pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A korongok közepébe hüvelykujjal lyukat nyomunk úgy, hogy a tészta ne szakadjon át. Egy magasabb falú edényben felforrósítjuk az olajat. Addig is kelhet a tészta. Közepes lángon, többször megforgatva karamellbarnára sütjük mindkét oldalukat. Vigyázzunk, mert hamar sül. Konyhai papírtörlőre tesszük, hogy lecsöpögjön a felesleges olaj. Porcukorral meghintve, bármilyen ízesítésű lekvárral kínáljuk. Itt egy videó a készítésről:
Források: Fánkinfó. Feol. Gere Pékség. Street Kitchen. Funzine.
