Egy nagyon régi olasz festmény kálváriájáról szólnak a hírek. Madonnát és gyermekét még a 16. században festette meg Antonio Solario. A műve hosszú ideig egy észak-olaszországi múzeumban volt, ám onnan ellopták és sokáig úgy tűnt, sosem kerül már elő.
A festmény pár évvel ezelőtt Nagy-Britanniában bukkant fel. Kiderült, hogy egy brit nő tulajdonában van, aki 2017-ben megpróbálta eladni a festményt egy aukciósházon keresztül. De egy olasz műértő rögtön kiszúrta a képet és cselekedett. A festmény egyébként szerepelt a rendőrség, az Interpol és az olasz rendőri szerv, a Carabinieri legkeresettebb műtárgyak nevű listáján is.
A Madonnát és gyermekét ábrázoló kép úgy került a brit nőhöz, Barbara de Dozsához, hogy a már elhunyt férje 1973-ban megvásárolta – anélkül, hogy tudta volna, hogy lopott műkincsről van szó.
Barbara de Dozsa most erre hivatkozik, és nem hajlandó visszaadni a festményt a múzeumnak. Persze megpróbálták visszavenni tőle, miután kiderült, hogy nála van. Némi rendőrségi ügyetlenkedés miatt aztán a brit hatóságok kénytelenek voltak visszaadni neki. Vagyis az angol bűnüldöző szerv nem tudott segíteni az olasznak.
A nő egyébként arra a törvényre hivatkozik, amely kimondja, hogy aki lopott árut vásárol, az hat évvel később elismerhető tulajdonosként – amennyiben a vásárlás nem függött össze a lopással.
Az olasz múzeum szerint főleg erkölcsi érvek szólnak amellett, hogy De Dozsa visszaadja a festményt. Hiszen még annyira sem tetszett neki, hogy kiakassza a falra, ezért próbált túladni rajta.
De Dozsa azt állítja, 6000 fontba (majdnem 3 millió forintba) került neki a jogi huzavona. Amikor felmerült, hogy megtérítik neki az összeget, ha visszaadja a festményt, először belement az alkuba. Később viszont meggondolta magát és azóta sem hajlandó visszaadni a műkincset.
A baj csak az, hogy a festményt sosem tudja majd eladni: egyetlen aukciósház sem nyúl majd hozzá, hiszen a mű ott van a főbb körözési listákon. Ha lesznek az ügyben fejlemények, mindenképpen írunk majd róluk!
(Guardian)
