1955-ben mutatta be az olasz Fiat autógyár azt a kisautót, amely millióknak tette elérhetővé az autózást. A kocsit nemcsak Olaszországban gyártották, hanem Spanyolországban és Jugoszláviában is, ezenkívül Dél-Amerikában is. Két évvel később jelent meg kistestvére, a még pöttömebb Fiat 500.
A II. világháború után Európa nagy része a romokból épült újjá. A harcok és bombázások után sok mérnök kereste a lehető legolcsóbb megoldást az autógyártásban. Számtalan szinte babakocsi méretű kisautó készült, de ezek többsége alig volt alkalmas a közlekedésre. A Fiat 600 viszont használható, viszonylag megbízható autó volt, egy nagy múltú autógyártól.
Mai szabványok szerint persze nevetségesen gyenge, egyáltalán nem biztonságos és kibírhatatlanul szűk, a még kisebb 500-asról nem is beszélve. Motorja 23 lóerős volt, ami egy átlagos mai kocsi egynegyede; igaz, maga az autó is sokkal könnyebb. De akkor ugyanúgy örültek neki, akiknek jutott, mint később a szocialista országok lakói egy Trabantnak.
