Amióta világ a világ, az ember kíváncsi. Ez a kíváncsiság hajtotta a felfedezőket és a feltalálókat. Az ismeretlen meghódítása, majd megszerzése fontos része az emberiség történelmének. Ugyanis azok, akik először értek el ismeretlen helyekre, úgy érezték, hogy jogosan mondják azt, hogy stipi-stopi. Ebből pedig rengeteg konfliktus született. Nemcsak a bennszülöttek utálták az egészet, hanem azok is, akik a kimaradtak a felfedezésből, vagy történetesen másodikként értek oda.
A Holddal most valami hasonló történik. Amerika a hatvanas évek elején jelentette be, hogy embert fog küldeni a Holdra, és egészen 1969-ig, az első amerikai holdraszállásig a Szovjetunió is versenyben volt a dicsőségért. Ezzel párhuzamosan fejlődtek a műholdak is, és az is hamar biztossá vált, hogy az emberiség tényleg elkezdte meghódítani a világűr egy részét. Ezért 1967-ben a világ országai kidolgoztak egy világűr-egyezményt, ami kimondja, hogy egyetlen országnak sem lehet a tulajdona a Földön kívül. Sem a világűr egy része, sem egy másik égitest nem tartozhat egyetlen földi országhoz vagy vállalathoz.
Miért lett újra érdekes a Hold?
A világűr-egyezménnyel sokáig nem is volt semmi gond, hiszen Amerikán kívül nem volt más ország, amelyik leszállt volna a Holdon. Egészen a huszadik század elejéig, amikor Kína, majd India és Japán is űreszközöket küldött fel a szomszédos égitestre. Ezeknek az országoknak hatalmas tervei vannak: holdbázist, atomreaktort építenének, és elkezdenék kibányászni a Holdon található ásványkincseket.
Ezt pedig azért tehetik meg, mert ezek az országok nem írták alá a világűr-egyezményt. És lehet ugyan, hogy nagy lesz a tiltakozás a Földön, de jelenleg nincs olyan ország, amelyik meg tudná akadályozni ezeknek a nagyhatalmaknak a terjeszkedését a Holdon. Hiszen a többi országnak nincsenek olyan rakétái, amikkel eljutnának ilyen messzire. Persze próbálkozások vannak, de ezek sokszor kudarcba fordulnak. Ausztráliának nemrég például így sikerült az első rakétakilövése:
A Holdon és más bolygókon talált ásványkincsekről egy 1979-ben született nemzetközi szerződés rendelkezik. Ez leírja, hogy milyen módon és mértékben lehet feltúrni egy égitestet. Már biztosan nem lepődsz meg azon, hogy ezt sem írták alá a nagyhatalmak. Tehát, ha valaki talál valamit a Holdon, azt nyugodtan hazaviheti, ha tudja.
Mit lehet bányászni a Holdon?
A Holdon rengeteg értékes ásványkincs van, olyanok is, amik a Földön rendkívül ritkák. Ilyen például a hélium-3, amivel nagy mennyiségű energiát lehetne termelni. De a magnézium, a kobalt, a titán, a vas, az urán és az arany is igen vonzó lehet. Ezért a Földön már több olyan nemzeti űrügynökség is van, ami a holdi bányászatot készíti elő. És nemcsak az országok, hanem egyes magánvállalatok is beszállnának ebbe a versenybe.
Azt egyelőre nem látjuk, hogy konkrétan hogyan fog kinézni a bányászat a Holdon. Azt sem, hogy miként fognak viselkedni egymással azok az országok, akik elkezdik kiépíteni a bázisaikat a szomszédban. De rengeteg lehetséges buktatója van az egész projektnek, amiket még ki kell dolgozni, mielőtt az első „kapavágások” megtörténnek a Holdon.
De hát a Hold tulajdonosa a Galaktikus Kormány elnöke
Hiába nem lehet senki tulajdona a Hold, azért voltak, akik megpróbálták a nevükre venni a szomszédos égitestet. Közülük is a legfurcsább alak egy bizonyos Dennis M. Hope volt, aki önmagát a Galaktikus Kormány elnökének tartotta. Hope 1980-ban beadott egy okiratot San Francisco város földhivatalába, amiben leírja, hogy igényt tart a Hold és a Naprendszer összes bolygójának tulajdonjogára. Az okiratot elküldte az ENSZ-nek is. A cége, a Lunar Embassy pedig nekiállt telkeket árulni a Holdon. Négyezer négyzetméteres területeket lehetett megvenni, alig húsz dollárért. A vásárlást pedig szép díszes okirat bizonyítja.
A cég még ma is működik, sőt, ma már nemcsak a Holdon, hanem például a Vénuszon is lehet telket venni. Bár az árak is felmentek azóta, egy telek ára most harmincöt dollár körül van. Az elmúlt évtizedekben több tízezer embernek, köztük három volt amerikai elnöknek lett földje a Holdon. Ezzel persze nem lehet kezdeni semmit, és egyik telektulajdonos sem tiltakozhat majd, ha pont a kertje végében épülne fel az új kínai holdbázis. Viszont ez az egészen hihetetlenül egyszerű ötlet rendkívül gazdaggá tette az állítólagos Galaktikus Kormány elnökét itt a Földön. És úgy látszik, állandó a kereslet a papírra, ami igazolja, hogy valakinek telke van az egyik szomszédos égitesten.
