Október elsején, 91 éves korában elhunyt Jane Goodall. A nevét lehet, hogy még nem ismerted, de képet biztosan láttál már róla. Ő volt az a szőke copfos tudósasszony, akit rendszeresen fotóztak csimpánzok társaságában. Évtizedekig kutatta az emberszabásúakat Afrikában, de nemcsak a csimpánzokhoz értett. Foglalkozott a növényekkel, a fajok sokszínűségével, és a természetvédelemmel is. 1977-ben intézetet alapított, ami főleg a fiatalokat segítette jobban érteni és védeni a környezetet. Több könyvet írt, ezeket magyarul is el lehet olvasni. Hitt abban, hogy a világot meg lehet változtatni, a béke nagykövetének is kinevezték. Sokan pedig úgy utaltak rá, hogy ő volt a „legtökösebb” nő a férfiak uralta tudósok között.
Az egész egy plüssmajommal kezdődött
Valerie Jane Goodall Londonban született 1934-ben. A második születésnapjára egy játékcsimpánzt kapott az apukájától, amit annyira megszeretett, hogy egész életében ragaszkodott hozzá. Kicsi korától kezdve rajongott az állatokért, és alig volt tíz éves, amikor eldöntötte, hogy Afrikába megy, hogy állatok közt éljen.
Mivel ekkor épp dúlt a második világháború, a szülei pedig nagyon szegények voltak, ennek nem sok esélye volt. Viszont az anyukájától azt tanulta meg, hogy amiben igazán hisz, azt meg tudja csinálni, csak nagyon keményen kell dolgozni érte. Sosem mondták neki otthon azt, hogy ez lehetetlen, azt viszont igen, hogy használjon ki minden lehetőséget, akkor pedig megtalálhatja az utat az álmai felé.
A gimnázium után Jane titkárnőként és pincérként dolgozott. Afrika csak akkor került elérhető közelségbe, amikor egy barátnője szülei meghívták a farmjukra Kenyába. Itt találkozott a világhírű régésszel, Louis Leakey-vel. Leakey az ősi emberszabásúakat kutatta Afrikában, és úgy gondolta, hogy jobban érthetné az egykori állatok viselkedését, ha a ma élő csimpánzokról, orángutánokról és gorillákról is készülnének tanulmányok. Látva Jane lelkesedését, ő volt az egyike azoknak, akiket felkért erre a feladatra.
Nevet adott a csimpánzoknak
Jane Goodall ekkor kezdte tanulmányozni a csimpánzokat. Gyakorlatilag beköltözött a dzsungelbe egy csimpánzkolónia mellé. Időbe telt, míg az állatok megszokták, de végül egyre közelebb engedték magukhoz. Goodall legfontosabb felfedezése az lett, hogy megfigyelte, hogy a csimpánzok képesek eszközöket használni. A feljegyzéseiben ezt először egy általa „Szürkeszakállú David”-nek nevezett csimpánzon figyelte meg. Az állat sokáig ült egy termeszvár fölött, majd felállt, legallyazott egy ágat, és azzal kezdte kipiszkálni és megenni a termeszeket. A tudósok korában azt hitték, hogy csak az ember képes szerszámokat készíteni és használni. Jane Goodall felfedezése viszont pont ennek ellenkezőjét mutatta be.
Azt is ő írta le először, hogy a csimpánzok képesek csoportban vadászni, ezzel azt is megcáfolta, hogy a főemlősök csak növényeket esznek. Számok helyett a kutatásaiban minden állatot néven nevezett, és megfigyelte azt is, hogy mindegyik állatnak saját személyisége, egyedi hangulatai és érzelmei vannak.
Azt is ő írta le először, hogy a csimpánzok az emberéhez hasonló családokban élnek. Ezek a családok pedig nem mindig békések egymással, ha kell, harcba mennek a másik család vagy kolónia ellen. A hetvenes évek elején Goodall négy éven keresztül figyelt egy „polgárháborút” két népesebb család közt. Ez lett a történelem első feljegyzése egy olyan háborúról, amit nem emberek vívtak egymással. De megfigyelte azt is, hogy a csimpánzok milyen szerető gondoskodással nevelik az utódaikat, és előfordul köztük az is, hogy „örökbefogadnak” egy-egy elárvult kölyköt.
Miközben Goodall a kutatásait végezte Afrikában, felvették a Cambridge-i Egyetemre. Egyike lett annak a néhány embernek, akik anélkül szerezhettek ott doktori címet, hogy ténylegesen oda jártak volna.
A „Béke hírnöke” lett
Jane Goodall munkájára az egész világ felfigyelt. Rengeteg tudományos elismerést kapott, 2002-ben pedig az ENSZ akkori főtitkára a „Béke hírnöke” címet adományozta neki. A hírnököknek az a dolga, hogy szószólóként álljanak ki fontos ügyekért. Ilyenek például az emberi jogok, a béke, vagy az éhezés és a nyomor megszüntetése.
Goodall rengeteg előadást tartott világszerte, ahol a munkájáról beszélt, és persze arról is, hogy milyen felelőssége van az embereknek abban, hogy a világ élhető és biztonságos maradjon. A 91 éves tudóst épp egy ilyen körúton érte a halál, amikor Kaliforniában sorra járta az egyetemeket. A nevét viselő intézet vasárnap délelőtt megemlékezést tart róla a budapesti Városmajorban. Ide természetesen állatokat is várnak, ahogy a közleményükben írják: „akinek van kutyája, mindenképpen hozza magával, mert Jane imádta őket.”
