1886-ban ezen a napon megjelent egy hirdetés az Atlanta Journal című amerikai újságban. Egy egyszerű szöveges felhívás volt, amely tájékoztatta a nyilvánosságot egy „új és népszerű szódás italról”, amely egyszerre „finom és frissítő”. Ez volt a Coca-Cola, amely mára a világ egyik legnagyobb italgyártója és forgalmazója. Hozzá tartozik például a Fanta, a Sprite, a Cappy és a FuzeTea is.
Sokan úgy tudják, hogy a Coca-Colát eredetileg gyógyszernek szánták. Ez így ebben a formában nem pontos, de van alapja. Az üdítőitalt 1885-ben találta fel egy atlantai gyógyszerész, John Pemberton. A receptje kokacserje-levél formában tartalmazott kokaint, illetve kóladióból származó koffeint (innen a Coca-Cola elnevezés).
A kokain akkoriban legális volt, gyakran használták gyógyszerekhez. Az emberek úgy vélték, hogy kis mennyiségben biztonságosan fogyasztható. De azért 1903-ban eltávolították a receptből.
Mi adta az ötletet?
Pemberton fiatalként az amerikai polgárháborúban alezredesként szolgált. Egyszer karddal szúrták meg, de a sebe sosem gyógyult meg teljesen. Egy idő után súlyosan rászokott az erős, morfintartalmú fájdalomcsillapítókra, és hogy leküzdje a függőségét, saját gyógyszerek előállításával kísérletezett. Sokadik nekifutásra létrehozott egy kóladiót tartalmazó, alkoholos receptet.
Később azonban, a szesztilalom idején kénytelen volt egy alkoholmentes változatot létrehozni. Egy gyógyszertáros segítségével tökéletesítette a receptet. A legenda szerint Pemberton egyszer véletlenül szénsavas vízzel keverte össze az alapszirupot, amely annyira ízlett neki, hogy úgy döntött, üdítőként és nem gyógyszerként fogja árulni a találmányát. Az üdítő nevét a könyvelője találta ki, sőt, ő rajzolta a kóla híres feliratát is.
Pemberton egy rakás dolgot állított a termékéről. Például, hogy segíti az agyműködést, gyógyítja a fejfájást, enyhíti a kimerültséget, megnyugtatja az idegeket, és még élénkítő hatása is van. A szirupot gyógyszertáraknak, bároknak adta el.
Ami őt illeti: a terve nem jött be. Továbbra is morfinfüggőségben szenvedett, ami igen drága szer volt. Megbetegedett és szinte csődbe ment, így igyekezett eladni a recept jogait az üzlettársainak. Pemberton meg volt róla győződve, hogy a termék egy napon nemzeti ital lesz. A fiát illető tulajdonrészt szerette volna meghagyni, de az inkább a pénzt akarta. A család ezért lényegében bagóért adta el egy másik gyógyszerésznek a Coca-Cola jogait.
Pemberton végül nagyon betegen és szegényen halt meg, míg az új tulajdonos 1892-ben megalapította a Coca-Cola Companyt. Egyébként éppen néhány évvel ezután egy amerikai gyógyszerész feltalálta a Pepsit, amelyet úgy reklámozott, hogy segíti az emésztést (a következő időszakban el is indult az úgynevezett kólaháború.)
Beindult a cég
Az 1800-as évek végére már nem csak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is palackoztak üdítőket, a következő évtizedekben már Európában is. A Coca-Cola szirupként érkezik azokba az országokba, ahol palackozzák őket.
Ott a szirupot szénsavas vízzel keverik el, illetve cukorral vagy édesítőszerekkel ízesítik. A recept szigorúan őrzött üzleti titok, a cég szerint egyszerre csak két alkalmazott ismeri a teljes receptet. Amikor az egyikük meghal, a másiknak utódot kell választania a cégen belül és be kell avatnia a titokba. De a nagy titokzatoskodás egy része valószínűleg csak reklámfogás.
Találgatni azért szabad. Az interneten egy csomó kólarecept kering, de biztosat persze senki sem tud. Az biztos, hogy a Coca-Cola ma is használ kokacserje-leveleket (természetesen kokaintól menteseket). Az pedig már csak feltételezés, hogy tartalmaz vaníliát, fahéjat, és esetleg szerecsendiót is, de néhány korábbi vizsgálat a citrom, a narancs és a koriander vegyületeit is megtalálta az üdítőben.
