Arról már korábban is írtunk, hogy honnan ered és hogyan született a futball. Azóta a magyar válogatott rövid történetét is megírtuk, amelynek aranykora kétségtelenül az ’50-es évekre esett. A magyar labdarúgás napját minden év november 25-én ünnepeljük, mivel ez az évfordulója a válogatott egyik legfényesebb győzelmének.
A Puskás Ferenc vezette magyar válogatott 6:3-ra győzte le az angolokat a londoni Wembley Stadionban. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1993 óta minden évfordulón megemlékezik a magyar focistákról, sportszakemberekről és természetesen az Aranycsapatról is.
A sokat emlegetett fociistenek
Minden idők legjobb magyar fociválogatottja, az Aranycsapat nagyjából 1950-től 1956-ig játszott együtt, rengeteg kiemelkedő tehetséggel. A játékosokat „Magical Magyarsnak” vagyis varázslatos magyaroknak is nevezték. Közülük a leghíresebb Puskás Ferenc volt, akinek a nevét külföldön is ismerik a focirajongók.

1952-ben a magyar válogatott esélyesként utazott ki a finnországi olimpiára. Más sportágak versenyzői is kiválóan szerepeltek: a magyarok összesen 42 éremmel tértek haza, ebből 16 aranyérem volt. A focistáink is arattak. A válogatott legyőzte Romániát, Olaszországot, majd 7:1-re verte el Törökországot. A játékosok az elődöntőben megsemmisítő, 6:0-ás csapást mértek Svédországra, majd a döntőben 2:0-ra legyőzték Jugoszláviát – vagyis megszerezték az aranyérmet. Ez volt a magyar futball három olimpiai aranyérméből az első.
Az olimpiai döntő után az angol fociszövetség elnökében felmerült, hogy megszervezhetnének egy meccset a magyarokkal. Erre viszont várni kellett egy ideig, mert a meghívást Rákosi Mátyásnak is jóvá kellett hagynia.
Sokk és könnyek
A londoni mérkőzés előtt az angolok magabiztosak voltak. Bár tudták, hogy a magyarok kihívást jelentő ellenfelek lehetnek, állítólag azért annyira nem rettegtek tőlük. Puskás Ferenc, a magyar csapatkapitány alacsony és zömök volt. Az egyik angol játékos a kezdőrúgás előtt állítólag azt mondta, amikor rápillantott: „nézzétek azt a kövér kis fickót!”.
De ötvenhét másodperccel később már vezetett is a magyar válogatott. A meccs további részében is hiába küzdöttek az angolok: nem voltak felkészülve a magyar csatárok taktikájára és labdakezelésére. A magyar válogatott több mint százezer ember jelenlétében hat góllal kényszerítette térdre a házigazdát, pedig az angol nemzeti csapat 81 éven át egyszer sem kapott ki otthon nem Brit-szigeteki ellenféltől. Addig az angolokat hazai pályán csak Skócia, Wales és Írország tudta legyőzni.
Az angolokat sokkolta a végeredmény, az újságok is döbbenettel számoltak be róla. A Guardian Anglia legsúlyosabb hazai vereségének nevezte a meccset. Az Evening Standard című brit bulvárlap cikke a mérkőzés után ezzel a magyar címmel, ékezet nélkül jelent meg: „Micsoda csapas”. A lapok a meccset nemcsak vereségként, hanem a „futball szülőhelyének” nyilvános megalázásaként könyvelték el. Rengetegen dicsérték a magyar csapat támadójátékát, kifinomult technikáját. A legtöbben úgy vélték: Puskás Ferenc és a többi magyar játékos olyan szintű képességeket mutatott, amelyek messze meghaladták az angol csapat készségeit.
A sportszakírók és a közvélemény erősen kritizálták az angolok elavult taktikáját. A híres 6-3-as eredmény rávette őket a változtatásra, így ezt a meccset gyakran emlegetik az angol foci fejlődésének fordulópontjaként is.
Boldogság és könnyek
Itthon elképesztő öröm fogadta a győzelmet. A meccset – a rádióban közvetítő – Szepesi György a közvetítés végén euforikus állapotban kiabálta a mikrofonba, hogy „költők, írjatok verseket!”. Ezután hatszáz vers futott be a Népsport című sportnapilap szerkesztőségébe. Mivel Szepesi György közvetítette a csapat meccseit, gyakran az Aranycsapat 12. tagjaként hivatkoznak rá.
A mérkőzés után a világ focirajongói örökre megjegyezték Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán (valamint a cserekapusként beállt Gellér Sándor) nevét.

Néhány hónappal később már Magyarország látta vendégül az angol válogatottat. A budapesti Népstadionban tartott meccsen a magyarok 7-1-re győzték le ellenfeleiket.
Nem volt tehát kérdés, hogy az 1954-es foci-világbajnokságon óriásit mehetnek a játékosaink. Amikor a magyarok először játszottak a nyugatnémetekkel, 8:3-ra nyertek, de a döntőben végül 2:3-ra kikaptak tőlük – vagyis nem lettünk világbajnokok. Az Aranycsapatot szétzilálta az ötvenhatos forradalom, több játékos is külföldre távozott. Bár a magyar válogatottnak később is voltak sikerei, 1954 óta nem fordult elő, hogy világbajnoki döntőt játszhatott volna.
Az Aranycsapatot a mai napig a valaha volt legjobb válogatottak között tartják számon, annak ellenére, hogy elvesztette a nyugatnémetek elleni vb-döntőt. A 6:3-ra – azaz az évszázad mérkőzésére – a budapesti Rumbach Sebestyén utcában egy óriási, ezer négyzetméteres falfestmény is emlékeztet.
Források: Puskás Intézet. MLSZ. Magyar Futball. Múlt-kor. BBC. A cikkhez nyújtott segítséget köszönjük Marosi Gergely sportújságírónak.



