Fagypont közeli, hideg reggelre ébredünk. Később kisüt a nap, de továbbra is zúgni fog a szél. Most igazán jó lenne maradni a paplan alatt, de ha nem lehet, akkor marad a sapka, sál, kapucni, és minden, ami jó meleg.
Virgil napja van, de hát ugyan kit hívnak így? Talán csak egy-két ember viselheti ezt a nevet. Ma van ezenkívül a hálaadás napja. Ez nagy családi ünnep Amerikában, és tavaly írtunk is róla bővebben. Nálunk is egyre többen megemlékeznek róla, de errefelé persze nincs történelmi tartalma, csak a pulykaevés. És mivel nem járnak vele látványos töklámpák és rendezvények, emiatt a hagyományokat féltő öregembereket sem futja el a pulykaméreg. Pedig aki annyira szeret felháborodni, az ágálhatna a hálaadás ellen is.
A pulykaméreg egyébként hirtelen dührohamot jelent. Állítólag onnan ered, hogy a pulyka is hajlamos dühbe gurulni. De lehet, hogy semmivel sem idegesebb állat, mint a csirke. Talán csak arról van szó, hogy jobban odafigyelünk, ha egy húszkilós madár fejezi ki a mérgét, mint ha egy gyámoltalan kis csibe.
Tavaly egyébként a pulykáról is írtunk, mert érdekes a története, és nem is őshonos Európában. Ma viszont visszatérünk Amerikába, és egy világhíres indián hercegnőről mesélünk, többek között.
Jó szórakozást és meleg sapkákat kívánunk!
