A magbankok olyan különleges raktárak, ahol a legkülönbözőbb növények magjait őrzik elzárva és lefagyasztva. Ezek segítenek abban, hogy mindig legyenek olyan növényfajták, amelyek ellenállnak a betegségeknek, a szárazságnak vagy az extrém hőségnek.
Ezek az intézmények egyetemek, kormányok, tudományos alapítványok iránytása altt állnak, és itt őrzik a világ növényeinek genetikai gyűjteményét.

Ha atomháború, klímaváltozás, egy járvány vagy egyéb természeti katasztrófa elpusztítaná valamilyen növényből a teljes állományt, akkor az ezekben őrzött magokból újra lehetne indítani a termelését.
Az ötlet még a 20. század elején született egy orosz tudóstól, Nyikolaj Vavilovtól. Ő már akkor a világ minden tájáról gyűjtötte a magokat. 115 expedíciót tett 64 országba, és 380 ezer mintát gyűjtött be a leningrádi magbankja számára.
Ezekhez a magvakhoz, akár egy könyvtárban a könyvekhez, hozzáférhettek kutatók, tudósok és növénynemesítők.
Ennek nyomán ma már több száz magbank létezik világszerte. A legnagyobb ilyet, a Spitzbergák Nemzetközi Magbunkert a norvég kormány hozta létre az Északi-sark közelében. Ott állandóan olyan hideg van, hogy áram nélkül is biztonságban, fagyasztva maradnak a magok. Csak itt több mint 1,3 millió magmintát őriznek a világ szinte minden országából.

De van ennél sokkal közelebb is, sőt Magyarországon is. A Pannon Magbank pest megyében, Tápiószelén található. Ennek a hivatalos neve Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, és itt is több tízezer növényfaj és termesztett növény magját őrzik.
Sőt, a magyar génbankban állatokat is tartanak. A közismert haszonállatok mellett olyan ritka fajokra is vigyáznak, mint az erdélyi kopasznyakú tyúkok, a magyar parlagi szamár, vagy a magyar óriásnyúl. Ez a nyúl azért nem annyira óriási, de elérheti a 7 kilót.


