A régebbi nyomozós-rendőrös filmekben és sorozatokban visszatérő elem, hogy az elfogott, bűnösnek talált embert hazugságvizsgálatnak vetik alá. Vagyis hivatalosan: műszeres vallomásellenőrzésnek.
A szereplő testén ilyenkor több érzékelő is van, és miközben válaszol a föltett kérdésekre, egy masina mellette hullámokat rajzol egy hosszú papírra. Látványos! De ezekben a filmekben azért az is elhangzik, hogy a hazugságvizsgálat eredménye nem mindig megbízható.
Ez a berendezés, vagyis a poligráf egy olyan műszer, amely érzékeli és rögzíti a válaszadó vérnyomását, pulzusát és légzését. A módszer abból indul ki, hogy amikor valaki hazudik, akkor a teste erős érzelmi reakciókat mutathat. Szoronghat és izgulhat, ezáltal megváltozhat a légzése, egy-egy pillanatra fölmehet a pulzusa. A hatóságok a vizsgálatok után kiértékelik az adatokat, amelyek segíthetnek eldönteni, hogy a gyanúsított igazat mond-e vagy sem.
Az eredményekben nagy szerepe van a kérdezőnek, vagyis a vizsgáló személynek is. A teszt előtt beszélget a kihallgatottal, mesél neki arról, hogyan zajlik az eljárás, de már ekkor is figyeli annak viselkedését.
Kinek jut ilyen eszébe?
Az emberek már az ókor óta igyekeznek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, és az idők során erre mindenféle módszert találtak ki. Egy pszichológusprofesszor egy egész könyvet szentelt a témának, amelyben elmesélte: az ókori Indiában a gyanúsítottakat arra kérték, hogy rágjanak meg néhány rizsszemet, majd köpjék ki azokat.
Ha a szemek szárazak voltak, a gyanúsítottat bűnösnek vélték, a nedves rizsszemek pedig felmentést jelentettek. A technika azon az elven alapult, hogy a hazugok a pszichológiai stressz és a félelem miatt kevesebb nyálat termelnek.
Vitatott módszer
A modern poligráf elődjének semmi köze nem volt a bűnüldözéshez. Egy skót orvos, James Mackenzie fejlesztette ki a tintával író eszközt, hogy rögzítse a betegei vérnyomását, és észrevegye, ha szabálytalanul ver a szívük. (Érdekes adalék, hogy James Mackenzie-nek is vérnyomászavara volt.)
A már „hazugságdetektorként” ismert gépet egy amerikai pszichológus, John Augustus Larson találta fel 1921-ben. Két év múlva már egy bírósági perben is használták és hirtelen nagyon népszerű lett a bűnüldöző szervek körében. Larson a következő évtizedekben sikeressé és ismertté vált a gépével, de az 1960-as években már felmerült, hogy az talán nem is mér olyan pontosan.
Akkoriban több tanulmány is született arról, hogy a poligráf megbízhatatlan, és sokszor jelez hazugságot akkor is, ha valaki igazat mond. A készülék pontossága máig vitatott. Az Egyesült Államokban és Európában is már csak különleges nyomozások alkalmával veszik elő, a bíróságokon pedig nem is mindig fogadják el bizonyítékként.
Ennek egyik oka, hogy a mutató kilenghet más okból is: a gyanúsított például megijedhet az eljárástól akkor is, ha ártatlan, vagy egészségügyi oka lehet a jelzésnek. Ezzel szemben aki gyakorlott hazudozó, az képes megőrizni a nyugalmát, miközben nem mond igazat.
Magyarországon – legalábbis a rendőrségi és bírósági ügyekben – csak egyetlen hivatalosan elismert szervezet, a Nemzeti Védelmi Szolgálat végez poligráfos vizsgálatokat. Évente közel 800 ilyen kihallgatást bonyolítanak le a kérdezők.
A kutatók világszerte igyekeznek újabb és újabb módszereket keresni arra, hogy könnyebben megkülönböztethessük az igazságot és a hazugságot. Persze a poligráfos vizsgálatok is fejlődtek, ma pedig például már a gyanúsítottak hangjának és agyi aktivitásának a változását is lehet vizsgálni a „hazugságvizsgálat” közben.
