Izland egy szigetország az Atlanti-óceán északi részén, nem messze Grönlandtól. Gejzírek, gleccserek, vulkánok, lávafolyamok és fjordok alkotják. Ez a világ egyik legritkábban lakott országa. A területe nagyobb, mint Magyarországé, de csak annyian laknak ott összesen, mint Budapest három legnépesebb kerületében. Viszont ez az elszigetelt, vadregényes ország rengeteg művészt ihletett meg. Az izlandiak maguk is rajonganak a művészetekért, de számos külföldi alkotó is ideköltözött az élete egy pontján.
Kelet-Izland egyik fjordjánál, Seydisfjördur településen például egy összetartó művészeti közösség él. Nem messze innen pedig a hegyoldalban található az egyik legizgalmasabb építmény Izlandon. Ez a Tvísöngur, ami nem más, mint egy hangszobor.
Külsőre betonból készült gombákra vagy összenőtt eszkimókunyhókra hasonlít. Mindegyik betonkunyhó különböző méretű. A Tvísöngur Lukas Kühne német művész alkotása, 2012-ben leplezték le. A szobor címe pedig azt jelenti: duett.
Ez pedig arra is utal, ami bent történik: ha valaki énekelni kezd a szobor belsejében, az akusztika nemcsak hogy visszaveri a hangot, hanem harmóniát „énekel” vele. Vagyis a szobor voltaképp egy precízen hangolt hangszer. A különböző méretű építmények különböző harmóniát adnak, mindegyik megfelel az ősi izlandi öthangú harmóniáknak. Vagyis, ha beleáll valaki, saját magával énekelhet duettet. Nem véletlen, hogy a látogatók imádják, nehéz úgy megközelíteni a helyet úgy, hogy éppen ne énekeljen benne valaki.
A művésznek egyébként pont ez volt a célja, hiszen énekelni nagyon jó. És ki tudna rosszkedvű lenni akkor, ha körülötte dudorászik egy betongomba? Ha pedig nagy a szél, és Izlandon ez sem ritka, a szobor magától is énekelni kezd. Ez pedig egyesek szerint olyan, mintha az izlandi ősök kórusa adna koncertet a völgynek.
