A kör alakban elhelyezett betontömbökről, a Stonehenge-ről már írtunk nektek. De az amerikai betonkukoricákról még nem, így ma pótoljuk ezt a hiányt!
A hét műtárgya című sorozatunk legújabb főszereplőjét nevezték már az Egyesült Államok egyik legcsúnyább művészeti installációjának. A Field of Corn nevű terület (becenevén Cornhenge) Ohio államban található, Dublin városban. (Nem tévesztendő össze Írország fővárosával).
Az installáció 109 hatalmas betonkukoricából áll, amelyek sorokban állnak egy füves mezőn. Malcolm Cochran szobrász alkotta őket és 1994-ben készültek el. A kukoricaoszlopok egyik végén narancseperfák állnak: ez a növény őshonos Észak-Amerikában.
Kinek jut ilyen az eszébe?
A kukoricás park egykor Sam Frantz farmja volt. A férfi úttörő szerepet játszott a kukorica hibridizációjában: vagyis különböző kukoricákat keresztezett egymással, hogy minél jobb növényt termeszthessen. A 20. század végén a farmot a városnak ajándékozta. A szoborpark előtte, illetve Dublin mezőgazdasági múltja előtt tiszteleg. Szimbolikus, hogy épp egy olyan, modern külvárosi területen, ahol egykor termőföldek voltak.
A csövek egyenként közel 1,9 méter magasak és mindegyik súlya eléri a 680 kilogrammot. Egy hibrid fajtáról mintázták őket, de nem teljesen egyformák. A kukoricákat egy georgiai betongyártó cég öntötte ki és négy teherautóval szállította a helyszínre.
A helyiek amúgy nem örültek túlságosan, mert úgy vélték, hogy a szobrok árát valami jobb dologra is el lehetne költeni, például újabb játszóterekre. És ironikusnak is látták, hogy az élelmiszer-termelők tiszteletére elköltött adójukból ehetetlen élelmiszert állítanak elő a parkban.
Idővel viszont a város szerves részévé és népszerű turistalátványossággá vált a Cornhenge. A drámai változás a 2000-es évek elején következett be, amikor egy újonnan nyílt bevásárlóközpont kiadta a tavaszi reklámújságját.
Az oldalakon a kukoricaföldet használták háttérként, ami nagy érdeklődést váltott ki, a Cornhenge pedig hirtelen menőnek számított. A város azóta sokat reklámozza a szoborparkot, az avatás 25. évfordulóján pedig még kukoricafesztivált szervezett oda.
Kellemes ez a szemnek is?
Ohio kukoricaparkja több díjat is elnyert már a legjobb köztéri műalkotások kategóriában. Tavaly viszont készült egy közvélemény-kutatás, amelyben arról kérdezték az amerikaiakat, hogy szerintük melyik a legcsúnyább szabadtéri mű. A Cornhenge a csúfos 22. helyet szerezte meg. A kutatásban résztvevők olyan alkotásokat soroltak fel, amelyeket esztétikailag kellemetlennek (vagyis rendkívül csúnyának) tartottak.
A rangsorról a még élő szobrász, Michael Cochran is nyilatkozott, de ő azt mondta, nem zavarta a helyezés. „Az, hogy Dublin városa szépen gondozza a parkot és így az igazi nevezetességgé vált, az én szememben csodálatos” – magyarázta. Hozzátette, hogy a rangsor azt bizonyítja, hogy a több mint 30 éves műalkotásra még mindig figyelnek az emberek.
A dublini művészeti tanács is azt hangsúlyozza, hogy a közönség a legtöbbször annak alapján ítél meg egy művészeti alkotást, hogy az jól néz-e ki. Pedig a művészet sokkal több annál, mint aminek látszik. A szobrokat egyébként Michael Cochran direkt úgy tervezte, hogy olyan testi reakciót váltson ki a park látogatóitól, mintha magas emberek mellett állnának. A művész szerint gyakori, hogy a gyerekek emiatt megölelik őket.
De jellemző az is, hogy sokszor bújócskáznak a kukoricacsövek között, sőt, a koronavírus-járvány alatt a park volt a legjobb hely arra, hogy a helyiek egy kicsit a szabadban legyenek. Bár a Cornhenge szépségéről és hasznosságáról megoszlanak a vélemények, az biztos, hogy a világ egyik legfurcsább köztéri alkotása.
