Bár évezredek óta együtt él az ember a lovakkal, de sokáig nem értettük pontosan, hogyan hozzák létre a lovak a jellegzetes, nyerítési hangot.
Most dán tudósok vizsgálták ezt meg. Azt már korábban észrevették, hogy a ló nyerítése két különböző hangból áll egyszerre. Az egyik egy mély hang, ami illik a nagy testű állathoz. A másik viszont meglepően magas – sokkal magasabb, mint amit egy ekkora állattól várnánk.
A mély hangot könnyű megmagyarázni: amikor a levegő a tüdőből kiáramlik, megrezegteti a hangszalagokat. Így képződik az emberi beszéd is. De a magas hangot nem értették a tudósok.
Ezért valódi ló gégéken levegőt fújtak át, hogy kiderítsék, mi történik odabent. Azt találták, hogy a magas hang egyfajta „gége-sípolásból” származik. A ló gégéje nemcsak rezeg, hanem egyszerre sípol is. Mintha a ló torkában egy apró síp is lenne.
Ezt a kétféle hangot csak a loval használják, más állatok, például a zebrák vagy a szamarak nem.
De miért jó ez a lovaknak? A kutatók úgy gondolják, hogy így egyszerre több üzenetet is tudnak küldeni egymásnak. A magas hang megmutatja, hogy az érzésük kellemes vagy kellemetlen, a mély hang pedig azt, mennyire erős az érzelem. Ráadásul a magasabb hang messzebbre is elhallatszik.
Kispolgár / Popsci
