A mai műtárgyunk többszáz arc nélküli madárijesztő lesz. Nem csoda, ha az embereket kitöri miattuk a frász, ha Finnország északi részén elautózik mellettük. És az sem, hogy a Google Utcaképről szóló cikkünkben beválogattuk az egyik legfurább látványnak, amit a térképeken fel lehet fedezni.
A „Csendes emberek” (eredetileg Hiljainen kansa) egy finn képzőművész és táncos, Reijo Kela 1988-ban készült alkotása. A madárijesztők egy előadáshoz készültek és egy darabig egy szántóföldön álltak, mígnem egy éjszaka megjelentek a finn főváros, Helsinki székesegyházának lépcsőjén. Képzelheted az arra járók döbbenetét. Reggelre 700 madárijesztő állt a templom előtt, de a nap végén a szénaemberek, ahogy jöttek, úgy el is tűntek. 1994 őszén kerültek a mezőre, ahol most is állnak.

Évente kétszer átöltöztetik őket, a ruhákat egy helyi ifjúsági szervezet gyűjti. A tőzegből készült fejeket is lecserélik, frissítik, hiszen azokat könnyen megrongálja a szél és az eső.
Az pedig napszakonként változik, hogy mennyire félelmetesek a madárijesztők. Minél sötétebb van, annál hátborzongatóbb látványt nyújtanak. Viszont, ahogy felkel a nap, úgy látszik egyre több részlet belőlük. És egyre viccesebb lesz a menyasszonyi ruhába vagy virágos népviseletbe öltözött, esetleg focimezt hordó bábuk látványa.
A kérdés pedig, ami most nyilván felmerült benned, és amit minden műelemzéskor meg szoktak kérdezni: mire gondolhatott a szerző, amikor létrehozta a művet. A rossz hír az, hogy Reijo Kela sosem árulta el, hogy mi volt ezzel a célja. Sőt, mindig visszautasítja azokat, akik ezt megpróbálnák kiszedni belőle. Szerinte ugyanis mindenki döntse el magában, hogy mit lát a madárijesztőkkel teli mezőn.

És ahogy ez lenni szokott, rengeteg értelmezést adtak már az installációnak. Volt, akik elfeledett sorsokat, mások a második világháborúban a közelben elesett katonák emlékművét látják a mezőn. Van, aki szerint ez nem több, mint egy vicc, mások szerint pedig a sok ijesztő szénabábu azt mutatja meg, hogy nézne ki a világ egy zombi apokalipszis esetén.
Évente kétszer viszont, amikor a madárijesztőket átöltöztetik és a tőzegfejeket kicserélik, a mezőn többszáz fakereszt áll csak. Hogy ez véletlen, vagy jelent is valamit? Az alkotó sosem fogja elárulni.



