Amikor az 1920-as években sorra találták meg és nyitották fel az egyiptomi fáraók sírjait, az akkori tudósok másról sem tudtak beszélni, mint az ezekben talált, évezredekig megőrzött kincsekről. Olyan leletek kerültek elő ezekből a sírokból, amik pontosan megmutatták, hogyan éltek, milyen tárgyakat használtak az ókori egyiptomiak. A királysírok egyfajta időkapszulaként működtek, amik megőriztek egy darabot az évezredekkel ezelőtti történelemből.
Nem csoda, hogy egy Thornwell Jacobs nevű amerikai egyetemi professzor elkezdett gondolkodni egy hasonlón. Mivel az ókor tárgyai a néhány megtalált kivételtől eltekintve elvesztek, úgy döntött, hogy a jövő emberei ennél jobbat érdemelnek. Ezért a harmincas évek végén elindított egy projektet, aminek az volt a célja, hogy az utókor megismerje és megértse a huszadik századi embereket.
Jacobs egy hatalmas időkapszulát kezdett építeni, a tervének pedig baljós nevet adott. Ez lett a Civilizáció Kriptája. A kripta egy hatalmas, úszómedence méretű terem lett az georgiai Oglethorpe Egyetem alatt. Jacobs professzor és csapata mindent megtett, hogy a helyszín túléljen földrengést, árvizet, és akár egy komolyabb háborút is.
A szoba falait gránitba vájták, a padlót betonnal erősítették meg. Az ajtót nehéz, rozsdamentes acélból készítették, amit utólag légmentesen lehegesztettek. Belül a levegőt nitrogénre cserélték, hogy semmi se rohadjon meg vagy rozsdásodjon el.
Az ajtót 1940-ben épp ezen a napon, vagyis május 25-én zárták le. Ezt a terv szerint legközelebb csak 8113. május 28-án szabad kinyitni. A dátum elsőre furcsának tűnhet, de nem véletlen. Jacobs ugyanis kiszámolta, hogy az első egyiptomi naptár feltalálása (i. e. 4241) és az ő jelene (1940) között 6177 év telt el. Így azt gondolta igazságosnak, hogy ha a kripta pont ugyanennyi időt pihen a föld alatt, mielőtt a jövő régészei feltárják.
Na de mi van a szobában?
Hát, nagyjából minden, ami az 1930-as évek végén jellemezte az emberiséget. Nemcsak fontos tudományos könyvek, hanem a mindennapi élet apróságai is. Jacobsék mikrofilmekre fotóztak több mint 800 klasszikus irodalmi művet, a Bibliát, a Koránt, enciklopédiákat, sőt, még forgatókönyveket is.
És hogy mi mindent találnak majd még a kriptában?
- Hangfelvételeket a kor legfontosabb vezetőitől (például Adolf Hitler, Benito Mussolini olasz diktátor, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Joszif Visszarionovics Sztálin akkori beszédeit. Így évezredek múlva az akkori régészek épp a második világháború kezdetébe csöppennek majd.
- Popkulturális kincseket, mint például egy felvételt Donald kacsáról vagy Popeye-ről. A jövő régészei találnak majd másolatokat filmhíradókról, és persze filmeket is tekercsen, köztük a Elfújta a szél című hollywoodi klasszikust. Ezekhez bekészítettek egy kézzel működtethető lejátszót is.
- Beraktak egy másolatot Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményéről.
- Egy üveg sört és whisky-t is. Plusz telepakolták a kriptát korabeli használati tárgyakkal és játékokkal. Van odabenn egy darabka a legelső műanyagokból, egy pár női nejlonharisnya, konzervnyitó, egy villanyborotva, egy kártyapakli és egy műanyag játék-fegyver is. És van itt még fogselyem és egy kenyérpirító is.
Mi van, ha elfelejtenek angolul?
Jacobs professzor egy zseniális dologra is gondolt. Mégpedig arra, hogy esetleg hatezer év múlva már senki sem beszél angolul, és az egész kripta csak egy halom érthetetlen zagyvaságnak tűnik majd.
Ezért tervezett egy mechanikus gépet, amit „Language Finder”-nek , vagyis „Nyelvkeresőnek” nevezett el. Ez egy kézzel tekerhető szerkezet, ami képeket mutat a tárgyakról, miközben egy fonográfról lejátsza az adott szó angol kiejtését. Így, ha egy jövőbeli ember (vagy robot) betéved a kriptába, a gép segítségével nulláról megtanulhat angolul, és utána már el tudja olvasni a mikrofilmeket is.
A civilizáció kriptája után kezdetben hatalmas volt az érdeklődés. Egy darabig rendszeresen beszámoltak róla, az évfordulókon pedig óriási újságcikkek készültek az időkapszuláról. Aztán a hetvenes évekre már alig volt, aki emlékezett rá. Épp ezért 1990-ben, a kripta lezárásának ötvenedik évfordulóján megalakították a Nemzetközi Időkapszula Egyesületet. Az egyesület számon tartja a világ összes időkapszuláját, és segít azoknak, akik most terveznek hasonlókat összeállítani. És persze ők vigyáznak arra is, hogy senki ne felejthesse el, hogy micsoda kincsek rejtőznek például az Oglethorpe Egyetem falain belül.
