Muhammad Ali 1942-ben, Cassius Clay néven született az Egyesült Államokban. Nagyon szegény családban nőtt fel. Ráadásul az ország déli részén éltek, ahol Ali már gyerekként megtapasztalta a faji megkülönböztetést. Azaz hogy a fehér bőrű emberek nemcsak lenézték a feketéket, hanem megfosztották őket egy sor alapvető joguktól is. Akkoriban például egy fekete bőrű gyerek nem tanulhatott azokban az iskolákban, ahol a fehérek, vagy nem utazhattak ugyanazon a villamoson, mint a fehérek.
Biciklilopásból sportkarrier
Amikor tizenkét éves korában ellopták Ali biciklijét, egy rendőr azt tanácsolta neki, hogy mielőtt bosszút állna, tanuljon meg bokszolni. Az ökölvívás annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen félbehagyta addig sem zökkenőmentesen folytatott tanulmányait és teljesen a sportnak szentelte magát. Különleges tehetsége volt a bokszoláshoz: gyors, erős és rendkívül kitartó volt.
Sorra nyerte az amatőr mérkőzéseket, annyira, hogy bekerült az amerikaiak olimpiai csapatába. Az 1960-as római játékokon félnehézsúlyban az ő nyakába akasztották az aranyérmet. Ekkor mindössze 18 éves volt.
Szülővárosába hazatérve azonban azt kellett tapasztalnia, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vesznek tudomást sikeréről, és – a legenda szerint – felháborodásában az Ohio folyóba dobta a medált. A valóságban azonban egyszerűen elvesztette az érmet és később megkapta a másolatát.
Előre megmondta, mikor üti ki az ellenfelét
Miután amatőr szinten már mindent elért, 1960-ban profinak állt. Ez azt jelenti, hogy onnantól pénzért bokszolt. Híres volt arról, hogy az ellenfeleit igyekezett már a mérkőzést megelőző szócsatákban elbizonytalanítani. Volt, hogy előre kijelentette, melyik menetben küldi padlóra őket, és az esetek többségében tartotta is szavát.
A leggyakrabban egyszerűen azt hangoztatta: I am the Greatest! (Én vagyok a legnagyobb!)
Olimpiai bajnoki cím után világbajnok
Első világbajnoki címmérkőzését 1964-ben Sonny Listonnal vívta. Sok esélyt nem adtak neki, a szaksajtó úgy vélekedett: eljött az igazság pillanata, amikor a szájhősnek nem beszélnie, hanem ütnie kell. Ő pedig ütött is, és az abszolút esélyesnek tartott Liston a hatodik menet után feladta.
A friss világbajnok egyébként ekkor változtatta meg a nevét is Muhammad Alira, ugyanis felvette a muszlim vallást.
A mérkőzéseken gyakran ugratva beszélt az ellenfeleivel. Híres mondása lett, hogy: „Lebegj, mint a pillangó, szúrj, mint a méh!” („Float like a butterfly, sting like a bee!”). Összesen háromszor lett világbajnok. Pályafutása során 61 mérkőzésből 56-ot megnyert. Sokáig legyőzhetetlen volt.
Nem ment el a háborúba
Ali azonban nemcsak a boksz miatt vált híressé. A vietnámi háború idején megtagadta a katonai szolgálatot vallási és erkölcsi okokból. Emiatt ötéves börtönbüntetésre ítélték, s bár óvadék ellenében szabadlábon maradhatott, útlevelétől és bokszlicencétől megfosztották, világbajnoki címét elvesztette. Egy darabig nem is bokszolhatott.
Sokan bírálták, később azonban hősként tekintettek rá, mert kiállt a saját meggyőződése mellett. És mert a vietnámi háború nagy kudarc volt az Egyesült Államoknak, szóval neki lett igaza.
Újra a ringben
Néhány év kihagyás után újra engedték sportolni. Az 1974-ben újra világbajnok lett, miután a kongói Kinshasában megrendezett összecsapáson megverte a tőle fiatalabb és az addig minden meccset megnyerő George Foremant. Ali az első menetekben a kötélre támaszkodva hagyta, hogy Foreman a fullasztó hőségben elpazarolja erejét a testet vagy a levegőt érő ütésekre, miközben folyamatosan heccelte: „Ez minden, amit nyújtani tudsz?” A mérkőzés közepén aztán átvette a kezdeményezést, és a nyolcadik menetben kiütötte holtfáradt ellenfelét.
Ali egészen 1978-ig vállalt meccseket. Akkor, 36 évesen bejelentette, hogy visszavonul.
Zenék, könyvek, filmek
Hatása a popkultúrában is óriási volt. A híres énekes, Bob Dylan 1964-es I Shall Be Free No. 10 című dalában meg is említi, ami azt mutatja, hogy Ali már fiatalon is világsztár volt. Muhammad Ali halálakor pedig így nyilatkozott Dylan:
„Ha a nagyság mércéje az, hogy a földkerekség minden emberi lényének szívét megörvendezteti, akkor ő valóban a legnagyobb volt. Minden tekintetben ő volt a legbátrabb, a legkedvesebb és a legkiválóbb ember.”
Ali életét több film és könyv is feldolgozta: például a The Greatest (1977), ahol saját magát alakította, valamint a híres dokumentumfilm, a When We Were Kings (1996), amely a George Foreman elleni mérkőzését mutatja be. Az egyik legismertebb könyv róla Thomas Hauser Muhammad Ali: His Life and Times című életrajza.
Álmodj nagyot!
Híres mondásai ma is élnek a kultúrában. Amikor azt mondta: „Ha az álmaid nem ijesztenek meg, akkor nem elég nagyok”, sok fiatalnak adott bátorságot ahhoz, hogy merjen nagyot álmodni.
A legendás sportolónál 1982-ben egy súlyos betegséget, Parkinson-kórt állapítottak meg. Élete hátralevő részét a jótékonyságnak szentelte, fáradhatatlanul utazott, a szegénység és az éhínség elleni küzdelem élharcosa lett.
1996-ban, az atlantai olimpián ő gyújtotta meg a lángot, 1999-ben pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójává választotta. 2005-ben megkapta a polgári személyeknek adható legmagasabb kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet.
2009-ben még részt vett az első fekete elnök, Barack Obama beiktatásán. Állapota ezután folyamatosan romlott, végül 2016. június 3-án kórházban halt meg.
