Javában zajlik a foci-vébé. Szurkolók százezrei keltek útnak a világ minden tájáról, hogy a kedvenceiket biztassák. Az idei világbajnokságot Mexikó, Amerika és Kanada rendezi, a legtöbb meccset az USA-ban tartják, több nagyvárosban.
Bostont például legalább 30 ezer skót szurkoló szállta meg. A skót válogatott 1998 után először jutott ki a világbajnokságra. Miután Skócia az első meccsén 1-0-ra legyőzte Haitit, a „Tartan Army” (a skótszoknyás szurkolósereg) tagjai úgy döntöttek, hogy ha már ott vannak, teljesen belakják a várost. A helyiek pedig ezt egyáltalán nem bánják.
A meccs utáni napon például a skótok besegítettek a helyi baseball-szurkolóknak. Skótszoknyások ezrei gyűltek össze az egyik parkban, méghozzá stílusosan a híres skót költő, Robert Burns ottani szobránál. Innen dudaszóval, énekelve és meglehetősen boldogan meneteltek a helyi baseball-szurkolókkal a híres Boston Red Sox stadionja felé. A helyiek szerint még sosem volt ennyire jó hangulat egy itteni baseball-meccsen.
A skótok a helyi kocsmákat is komoly kihívás elé állították. Az egyik amerikai tévécsatorna beszámolója szerint Boston belvárosában egy ponton mindenhol elfogyott a csapolt sör. A vendégek állítólag annyit ittak, hogy a kocsmák, éttermek készlete teljesen megcsappant. Viszont azt mindenhol kiemelték, hogy a sok sör ellenére a szurkolók békések maradtak.
És pont emiatt is szerették meg őket a városban, hogy szurkolni jöttek, nem pedig balhézni. A közösségi médiát elárasztották az olyan videók, amin a szoknyás urak a helyiekkel buliznak és gyerekekkel fotózkodnak. Sőt, több ezer dollárt gyűjtöttek és adományoztak egy helyi gyerekkórháznak. Olyan videó is kering róluk, amin épp maguk közé fogadnak egy magányos argentin szurkolót.
Ráadásul, pusztán spórolásból, megmutatták a helyieknek, hogyan kell megszervezni a tömegközlekedést. Bostonban, és általában Amerika nagyvárosaiban szinte mindenki autóval jár, kevesen használják a buszokat, metrókat. A skótok is nehezményezték, hogy mélyen a zsebükbe kell nyúlni ahhoz, hogy eljussanak a stadionig, hiszen oda csak egy viszonylag drága elővárosi vonat jár.
Ezért összedobták a pénzt, és kibérelték az összes létező iskolabuszt, ami a környéken elérhető volt, és így fejenként fele annyiért utaztak, mintha vonattal kellett volna menniük. És persze látványnak sem volt utolsó a több tucat sárga busz, megtömve éneklő, skótszoknyás, dudaszóra bulizó felnőtt férfival.
