Ahogy mi is írtuk, a kormány teljesen megtiltaná azt, hogy vadállatok szerepeljenek a cirkuszokban. Nem lenne többé tűzkarikán átugró tigris, sem pedig táncoló vagy bicikliző medve. Persze az állatvédők tiltakozása miatt amúgy is egyre ritkább, hogy a rendes cirkuszokban veszélyes mutatványokra kényszerítsék az állatokat. Ennek ellenére Magyarországon eddig csak részleges tiltás volt bevezetve. A mostani rendelet teljes szigort ír majd elő. Viszont egy-két állatfaj, például a lovak vagy a papagájok továbbra is felléphetnek a cirkuszokban.
Az állatvédők az elefántok, tigrisek, lovak érdekeit védik, a cirkuszosok pedig azt mondják, hogy egyáltalán nincs rossz soruk az állatoknak. De vajon kinek van igaza?
Állatot nemcsak úgy lehet kínozni, hogy ütik-verik őket.
De régebben a cirkuszi állatoknak ebből is jutott bőven. Az idomárok általában két utat választottak, ha meg akartak tanítani valami mutatványt. Az egyik az volt, hogy megfélemlítették az állatot. Különböző büntetésekkel, mint a veréssel, ostorozással, sőt, tűzzel vagy elektromos ösztökével próbálták rávenni az állatokat olyan dolgokra, amiket a természetben sosem csinálnának. Ezt persze nem tudta minden állat elviselni, így sokukat gyógyszerezni, nyugtatózni kellett. Ebbe pedig néhányuk bele is pusztult.
A másik eszköz viszont a jutalmazás lehet. Az utóbbi időben szinte már mindenhol ezt alkalmazzák. Ha az állat valami olyat tesz, amit az idomár elvár tőle, jutalmat, legtöbbször valami eleséget kap. Így apránként a legbonyolultabb mutatványokat is meg lehet tanítani nekik, hiszen egy jó falatért a legtöbb állat bármire képes. Persze ehhez az is kell, hogy az állat bízzon az idomárban. Ezt pedig leginkább szeretettel lehet elérni, nem pedig bántalmazással.
A jó idomárok nem kényszerítik az állatot olyasmire, amit a vadonban ne tenne meg: egy tigris szívesen ugrik, egy ló pedig szívesen ágaskodik, ha ahhoz van kedve. Az idomítás náluk inkább egy közös játék és tanulás, ahol a bizalom a kulcs.
A legtöbb cirkuszban épp ezért azt mondják, hogy rég nem igaz, hogy az állatokat bántanák. És itt jutunk el oda, hogy mi számít kínzásnak. A cirkuszok többsége Magyarországon rendszeresen úton van. Egyik városból a másikba mennek és csak néhány napig vagy hétig maradnak. Az állatok ilyenkor szűk ketrecekben élnek. Egy sötét, zötykölődő kocsiban, ami pont az ellentéte mondjuk a szavannáknak, ahová amúgy egy oroszlán vagy zebra tartozna. A bezártság a legtöbb állatra rossz hatással van. Van, amelyik depressziós lesz, mások agresszívebbé, erőszakosabbá válnak. És még ha a lehető legjobb ellátást és a legkedvesebb bánásmódot kapják, pusztán azzal, hogy egy cirkusszal élnek, veszélybe kerül a testi-lelki egészségük.
Hova mehet nyugdíjba egy cirkuszi állat?
Van még egy nagyon fontos kérdés. Az, hogy mi lesz ezekkel az állatokkal, ha megöregszenek. Az állatkerti állatoknak könnyű a dolguk, őket életük végéig gondozzák. De egy lassú, sánta „akrobata” már nem igazán hasznos a cirkuszoknak. Tehát azt is ki kellene találni, hogy hol lehet elhelyezni őket, az ugyanis nyilván nem jöhet szóba, hogy magukra hagyják őket. Vannak ugyan olyan speciális állatmenhelyek, mint például a Veresegyházi Medveotthon, ahol befogadják az egykori cirkuszi sztárokat. Ha ellátogatsz ebbe a parkba, szinte csak olyan mackóval fogsz találkozni, amelyik Európa valamelyik cirkuszában lépett fel egykor. Viszont egy ilyen rezervátum fenntartása rengeteg pénzbe kerül. Ráadásul ezek az állatok sokszor nagyon ragaszkodnak az idomárukhoz. Ha elszakítják őket tőle, az olyan, mint amikor egy kutyát elszakítanák a gazdájától.
Így tehát tényleg minden állatnak az lenne a legjobb, ha a cirkuszok végleg leszoknának róluk. Amúgy a mai modern cirkuszokban már egyáltalán nincsenek állatszámok. Sokkal inkább elképesztő ügyességű akrobaták, légtornászok, bűvészek vagy zsonglőrök. Na meg persze bohócok.
Sőt, a technológia fejlődése már olyasmikre is képes, hogy 3D-s hologram teljesen élethű állatokat vetít a porondra. Így akár zsonglőrködő, repülő bálnát is lehet látni. És egy ilyen mutatvány nem kerül egy állat egészségébe sem.
A kiemelt képen egy labdán zsonglőrködő csimpánz látható 1958-ban a Fővárosi Nagycirkuszban. Kép: Fortepan/Bauer Sándor
