Magyarországon 24 kisvasúton utazhatnak a turisták, szóval elég jól el vagyunk látva ezzel a látványossággal. De egyáltalán mi az a kisvasút, miért kicsi, és mire jó?
Ezek a vasútvonalak szinte kivétel nélkül maradványok, egy letűnt kor emlékei. A normál nyomközű, úgynevezett nagyvasút sínjei között 1435 milliméter van, tehát majdnem másfél méter. Hogy miért lett ennyi, arról itt írtunk.
A kisvasút azért kisebb, mert a sínek közelebb vannak egymáshoz. A legtöbb esetben ez 76 centi, de van néhány 60 centis pálya is. És ez nem véletlenül alakult így.
A vasút komoly fizikai feladvány. Az egyik fontos jellemzője az, hogy mennyire lehetnek szűkek a kanyarok, amiket a vasutasok íveknek hívnak. A normál vasúton nem lehet nagyon élesen kanyarodni, a kisvasúton viszont sokkal élénkebben cikázhat a pálya, hiszen eleve keskenyebb.
Rönkök, kövek, halak, utasok
Ez nagyon jól jött a hegyi vasutakhoz, amelyek nagyjából száz éve főleg a fakitermelést szolgálták. A könnyebb, kisebb síneket egyszerűbb és olcsóbb volt megépíteni, felvezetni a hegyre, és szükség esetén áthelyezni. Így alakult ki egy külön állatfaj: a kisvasút. Ehhez saját kocsik és mozdonyok tartoztak, a normálnál szintén kisebbek. Ezek általában a legközelebbi nagyvasútig szállították a farönköket, ahol azokat átrakták, és vitték a fűrészmalmokba. De ilyen vágányokat használt sok bánya, téglagyár, halgazdaság és néha mezőgazdasági üzemek is. A kisvasutak gyakran utasokat is szállítottak azokban a falvakban, ahol megálltak. Persze a személykocsik is kicsik és olcsók voltak, és télen kályhával fűtötték őket.
Kezdetben sokszor lóvontatással működtek, majd megérkeztek a gőzmozdonyok. Ezeknek a munkáját később kis dízelmozdonyok vették át. Végül az egész feleslegessé vált. A nagy teljesítményű teherautók néhány fordulóban bárhonnan le tudták vinni a fát anélkül, hogy vágányt kellett volna építeni nekik. A bányászat pedig visszaszorult.
Aktív nyugdíjaskor
Ám a kisvasutakat felfedezték a turisták. Nekik pedig nagyon tetszett, hogy az erdőben döcöghetnek ősrégi, fapados kocsikon, hússzal pöfögő pici mozdonyok mögött. Ez az időutazás aztán életben tartotta a kisvasutak egy részét. De a huszadik század végén nagyon sok szűnt meg az országban.
A szocializmus éveiben szovjet mintára több úttörővasút is létrejött. Ezeken gyerekek szolgáltak forgalomirányítóként, jegyvizsgálóként és más munkakörökben is. A cél az volt, hogy kineveljék a jövő vasutasait. Az úttörővasutak is keskeny nyomtávon működtek. A budapesti létesítmény a rendszerváltás óta Gyermekvasút néven működik tovább.
A megmaradt kisvasutak kevés kivétellel már csak a turistákat szolgálják ki. Vannak köztük egészen komoly üzemek, mint a királyréti, ahol tisztességes dízelmozdonyok zötyögnek át a Börzsöny déli részén. Vannak múzeumvasutak, ilyen a Kemencei Kisvasút, ahol egészen öreg és pici járműveket tartanak életben lelkes önkéntesek. A legtöbb kisvasúton a C-50-es apró dízelmozdonyok biztosítják a vontatást. Ezek magyar gyártmányú, egyszerű mozdonykák. Nem tudnak nagyon gyorsan menni, de a kisvasutazás nem a száguldásról szól.
Inkább arról, hogy belekóstoljunk egy lassabb világba, ahol az ember még örült, hogy van valami jármű, ami elviszi a következő faluba, és nem kell gyalog menni. Szóval ez főleg múzeumlátogatás, nem pedig közlekedés.
Magyarországon 380 kilométer kisvasúti hálózat maradt. A legnagyobb forgalmat a budapesti Gyermekvasút bonyolítja, de jelentős a börzsönyi, a lillafüredi és a szilvásváradi üzem is. Ha érdekel ez a varázslatos világ, az őszi hétvégék remek alkalmak egy kisvasutazásra!
