Ilyenkor nyáron sok helyen látni, amint éjszaka apró kis fényforrások röpködnek az erdőkben, kertekben. Ezek kis világító rovarok a szentjánosbogarak. Az a különleges képességük, hogy saját fényt tudnak előállítani.
A potrohukban olyan anyagok találhatók, amelyek oxigénnel együtt világítani kezdenek. Ez a fény lehet sárgás, zöldes, sőt néhány ritka fajnál még kékes is.
A szentjánosbogarak különböző életkorukban más-más okból világítanak. A lárvák azért fénylenek, hogy elriasszák az ellenségeiket. A fény azt üzeni: „Ne egyél meg, rossz ízű vagyok!” És ez igaz is: a testük olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket sok rovarevő nem szeret.
A kifejlett szentjánosbogarak viszont már inkább azért villognak, hogy párt találjanak. A hímek repülés közben különleges fényjeleket adnak, a nőstények pedig, ha tetszik nekik a jelzés, visszavillantanak. Így találnak egymásra.
A különböző szentjánosbogárfajok más-más villogási mintát használnak. Olyan ez, mintha mindegyikük saját titkos nyelven beszélne. Egyes fajok még arra is képesek, hogy egyszerre villogjanak. Ilyenkor akár több száz vagy ezer bogár fénye világít fel egyszerre – mintha apró karácsonyi égők borítanák be az erdőt.
Nem minden szentjánosbogár „őszinte”. Léteznek úgynevezett „végzet asszonyai”, amelyek becsapják a hímeket. Úgy villognak, mintha egy másik faj nőstényei lennének. Amikor a gyanútlan hím odarepül hozzájuk, a csaló bogár megeszi őket.
És olyan bogár is van, amelyiknek géppuska nőtt a fenekébe!
Kispolgár / Popsci
