Szerda reggel a Nyugati pályaudvaron ünnepi koszorúzással emlékeztek arra, hogy 180 éves a magyarországi vasút. Az ünnepségen részt vett Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter is. A 10-es vágányról pedig még egy nosztalgiagőzös is elindult Vácra.
Szekerek után vonattal
Nem véletlenül ünnepeljük a vasúti közlekedés indulását, nagy pillanat volt az ország fejlődésében. A 19. század közepén Magyarország még egészen más világ volt, mint a mai. Az emberek többnyire gyalog, lóháton vagy lassú szekereken közlekedtek. A nagyobb távolságok megtétele sok időt vett igénybe, a rossz utak pedig gyakran megnehezítették az utazást és az áruszállítást. Egy ország fejlődéséhez azonban elengedhetetlen volt, hogy a termények, az áruk és az emberek gyorsabban eljuthassanak egyik helyről a másikra.
Az akkori nagy gondolkodók szerencsére hamar felismerték a korszerű közlekedés jelentőségét. Közülük kiemelkedett gróf Széchenyi István, aki Angliában már megtapasztalta, milyen nagyszerű találmányt dolgozott ki „a vasút atyja”, George Stephenson angol mérnök. Ott ugyanis a „vasparipa”már 1825-ben elindult.
Széchenyi belátta, hogy a gyors közlekedés segíti a kereskedelmet, összekapcsolja az ország különböző részeit. Úgy gondolta, közelebb viheti a fejlettebb európai államokhoz Magyarországot a vasúti rendszer kiépítése. Az ügyet támogatta Kossuth Lajos is.
Mozdonyok Angliából
A hazai szakemberek külföldi, elsősorban angol példák alapján tanulták meg a vasútépítés szabályait, de magyar mérnökök és munkások dolgoztak azon, hogy az első vonal elkészülhessen. A Pest és Vác közötti vasútvonal megtervezésében fontos szerepet játszott Carl (Károly) Zimpel mérnök, aki a pálya kialakításának munkálataiban vett részt.
A Pest–Vác közötti vonal építése 1844-ben kezdődött meg, és két év alatt elkészült. A jellemzően sík terepen haladó szakasz mintegy 33 kilométeres volt.
Az első magyar vonat azonban nem magyar gyártmányú mozdonyokkal indult. A korabeli Magyarországon még nem is létezett vasúti gépgyártás, amely képes lett volna korszerű gőzmozdonyokat készíteni. Ezért a mozdonyokat Angliából vásárolták. A két mozdony neve Buda és Pest volt. Ezek a gőzmozdonyok a kor legmodernebb technikáját képviselték.
A személyszállító kocsik szintén külföldi tapasztalatok alapján készültek. Az első szerelvények még egyszerűek voltak a mai vasúti kocsikhoz képest. Másképpen utaztak bennük a gazdagabb és a szerényebb körülmények között élő emberek, de minden utas számára különleges élmény volt, hogy egy gép segítségével ilyen gyorsan juthat el egyik településről a másikra.
Ünnepi nyitás
1846. július 15-én a pesti indóház ünnepi díszbe öltözött. (Akkor még így hívták a pályaudvarokat.) A megnyitóra sok érdeklődő érkezett, hiszen mindenki látni akarta a különös szerkezetet, amely saját erejéből képes volt kocsikat vontatni.
Jelen voltak az ország vezetői és a korszak fontos személyiségei is. Amikor a mozdony megindult, a tömeg lelkesedéssel figyelte a történelmi pillanatot. A füst felszállt, a kerekek megmozdultak, és Magyarország belépett a vasút korába.
Elképzelhetetlen sebesség
A vonat rendkívüli gyorsasággal haladt – a kor emberei számára mindenképp. Átlagban 30-35 kilométer per órás sebességet ért el. A Pest és Vác közötti utat kevesebb mint egy óra alatt tette meg, ami akkor hihetetlen teljesítménynek számított. Az utasok számára egészen új élményt jelentett, hogy a táj szinte elsuhant mellettük, miközben kényelmesebben és gyorsabban utazhattak, mint korábban bármilyen szárazföldi járművel.
Az a helyzet, hogy ma, 180 évvel az első vonat indulása után is van Magyarországon még olyan mellékvonal, ahol ennél nem gyorsabbak a vonatok. Ilyen például a Pápa-Csorna vagy a Sajóecseg-Tornanádaska közötti szakasz.
Hogy miért ilyen tré ma a magyar vasút, arról itt írtunk.
A megverselt vasút
A vasút lelkes hívei közé tartozott Petőfi Sándor is, aki maga is kipróbálta az új közlekedési eszközt. Azt írta egy barátjának, hogy „vasúton bámulatosan halad az ember. Szeretném ráültetni az egész magyar hazát; néhány esztendő alatt tán kipótolná, amit néhány század alatt elmulasztott a haladásban. Kár, hogy oly rövid még nálunk az egész vasút. Mikor az ember azt gondolja, hogy még csak fölül, már akkor leszáll, s ott van Vácon.” Később pedig még még verset is írt róla, amiben többek közt azt kéri: „Száz vasutat, ezeret! / Csináljatok, csináljatok! / Hadd fussák be a világot, / Mint a testet az erek.”
De azért nem mindenki fogadta örömmel a változást. Voltak, akik féltek a gőzmozdony zajától és füstjétől, mások pedig attól tartottak, hogy a vasút elveszi a fuvarosok munkáját.
A fuvarosok munkáját valóban felváltotta a vasút, de az idő végül bebizonyította, hogy a vasút nem veszélyt, hanem hatalmas lehetőséget jelent. Segítségével gyorsabb lett az áruszállítás, fejlődtek a városok, és az emberek olyan helyekre is könnyebben eljuthattak, amelyek korábban távolinak tűntek.
