A világ egyik legismertebb szobra egy izmos, meztelen férfit ábrázol, aki a kezére támasztja az állát és nagyon töpreng valamin. Készítője, August Rodin, akit sokan a modern szobrászat atyjának tartanak, nem egy nyugodtan üldögélő, boldogan ábrándozó alakot akart formába önteni. Hanem egy olyan embert, aki megfeszülve, mélyen elmélkedik. De ki ez, és mégis min gondolkodik annyira?

1880-ban a francia állam megbízta August Rodint, hogy készítsen egy óriási, nagyszabású bronzkaput az új iparművészeti múzeum számára. Nem is akármilyen kaput: az alkotás Dante Isteni színjátékát, azon belül is a Pokol helyszínét jelenítette volna meg. Az Isteni színjáték a világirodalom egyik legfontosabb műve, amelyet Dante Alighieri írt. A költő egy képzeletbeli utazás történetét vetette papírra, amelyben ő maga járja végig a túlvilág három birodalmát, a Poklot, a Purgatóriumot (a szó tisztítótüzet jelent) és a Paradicsomot.
Méretes darab
A kapun eredetileg több mint kétszáz alak, démonok, bűnösök szerepeltek volna, Dante pedig legfölülről költőként tekintett volna le a saját művére. De a kapu sosem készült el teljesen, Dante szobra pedig önmagában is világhírű lett. Egyes művészettörténészek úgy vélik, Rodin magát is „beledolgozta” a szoborba, legalábbis az alkotót, aki a kész művén gondolkodik.

Ő maga azonban azt nyilatkozta: a figura túlnőtt Dantén, és a vívódó, a nagy kérdéseken elmélkedő és végül döntéseket hozó ember jelképévé vált. Az alkotást sokszor „A gondolkodó ember” néven is emlegetik. A szobor közel 190 centiméter és körülbelül 650 kilogramm. Mivel Dante már rég nem élt, mire Rodin megformázta volna, egy párizsi bokszolót és munkásembert kért fel modellnek.
Ahogy már említettük, a kapu – úgy, ahogy megálmodták – sosem készült el, egészen pontosan az a múzeum nem készült el, amelyre szánták volna azt. De Rodint ez nem tartotta vissza attól, hogy egészen élete végéig, összesen 37 éven keresztül folyamatosan alakítsa a kaput. Egyes alakokat leszedett róla, és új figurákat tett rá, néhol átrendezett egy-egy jelenetet. Az 1917-ben bekövetkezett halálával vált véglegessé a műalkotás, amelyből aztán közel 30 hivatalos, élethű másolat készült.

Az eredeti szobor a párizsi Rodin Múzeumban áll, a többi szerte a világon. A Gondolkodó nemcsak az elme szimbóluma lett. Az idők során rengetegen parodizálták, több filmben és reklámokban is feltűnt. A legtöbb embernek az jut eszébe róla, mintha egy vécén ülve tanakodna olyan nagyon, ezért a turisták sokszor fotózkodnak úgy vele, hogy egy guriga vécépapírt nyújtanak fel neki.

Dél-Koreában 2012-ben nyílt egy vécéknek szentelt park, ahol minden építmény a vécézéshez kapcsolódik. Természetesen nem maradhatott el a Gondolkodó sem, egy betonvécén üldögélve építették meg.

Sokan úgy gondolják, ha a szobor mostanában készült volna, valószínűleg egy telefon lenne a kezében:

De egyéb módon is mémmé vált a bronzfigura:



