Egyre gyakrabban szőnek angol kifejezéseket a fiatalok a beszédükbe. Ami kínos, az cringe, a kellemetlen alak creepy, akár literally, vagyis szó szerint. Százával lehetne sorolni a példákat, és az sem ritka, hogy ezért beszólnak tanárok, szülők, nagyszülők. Igazuk van? Igen is, meg nem is.
Az angoltudás szerencsére sokat fejlődött az országban. Ma már inkább alapkészségnek számít, nem valami különleges képességnek… skillnek. A filmek, játékok, a streaming, az egész környezet szinte mindenkit megtanít valamilyen szinten angolul. Ami azt is jelenti, hogy az angol közös nyelvvé válik, és sokszor előbb jut eszedbe egy szó angolul, mint magyarul. És ezzel semmi baj nincs, sőt mindig is így volt.
Nicht vor dem Kind!
Csak nem mindig az angollal. Száz vagy százötven éve a művelt középosztályban szinte mindenki beszélt valamennyire németül. Kein Problem – mondták egymásnak a szakik, akik ma inkább azt mondják, no problem. A német olyan elterjedt volt, hogy a családi veszekedésekben gyakran átváltottak németre, hogy a gyerek ne értse. Nicht vor dem Kind! – ne a gyerek előtt, mondta ilyenkor a feleség, és onnantól németül veszekedtek.
Ezelőtt, a középkorban a latin volt az írástudók második nyelve. Egymás között csak úgy pattogtak a latin kifejezések. A diákok a mai napig éneklik ballagáskor a latin dalt, ami úgy kezdődik: Gaudeamus igitur – vagyis most vigadjunk.
Ma az angol ez a második nyelv, amit nyilván te is ismersz már valamilyen szinten. És az ember már csak olyan, hogy szívesen mutogatja a tudását. Ezért az angol szavak, szólások, mémek megjelennek a mindennapi beszédben.
Nagypapa nem érti, mi a cringe
Csakhogy vannak, akik ezeket nem értik. Az idősebb nemzedékek oroszul vagy németül tanultak, nekik az angol nem második nyelvük. Számukra ez a jelenség azzal jár, hogy nem fogják fel a gyermekeik, unokáik szövegét. Akárhogy hegyezik a fülüket, nem tudják, mi az, hogy literally, vagy lowkey. Ez pedig zavarja őket, és előbb-utóbb kirobban belőlük a feszültség: miért nem lehet magyarul beszélni?!
Ebben senki sem hibás. Te a kortársaid között megszokott nyelvet hozod, amit a barátaid mind értenek. Ők viszont nem értik, és ez pánikot okoz. Hiszen ijesztő, hogy a saját gyereked vagy unokád olyan nyelvet beszél, amit már nem ismersz.
Legjobb, ha ezt figyelembe veszed. Te is érzed, hogy a cringe és a creepy modern szleng, ami valószínűleg még nem jutott el az idősebbekhez. És igazából tudod a magyar szavakat is ezekre. A kulcs az, hogy a különböző emberekkel különbözőképpen beszélünk.
Alkalmazkodj, és nincs semmi baj
Ezt egyébként önkéntelenül is tudjuk. Másképp szólalunk meg, ha egy haverunk hív fel, és másképp, ha megállít a rendőr, vagy felszólít a tanár. Eleve másképp köszönünk! Egy ember az élete során állandóan különböző szerepekben jelenik meg. Otthon a szülei drága gyermeke, a kortársaival haver, az iskolában a hetedik B. tanulója. Ezekhez más öltözet, más viselkedés, és más szókincs tartozik. Például nem nagy baj, ha barátok közt elcsattan pár csúnya szó, de a szomszéddal vagy az osztályfőnökkel azért másképp kommunikálunk.
Az idegen szavak ellen néha azzal szoktak ágálni, hogy magyarok vagyunk, beszéljünk magyarul. Ez azonban teljes félreértés. Maga a magyar nyelv is úgy alakult ki, hogy folyamatosan szívta magába más nyelvek szavait. A poloskát és a dinnyét a szláv nyelvekből, a kuplungot és a gépészet szavait a németből, ezernyi egyebet a latinból. A pojáca és a pogácsa is az olaszból jön. Most pedig nyilván az angolnak van a legnagyobb hatása.
Szóval: nyugi. Nincs veled semmi baj, ha angol szavakat használsz. Annyit viszont megtehetsz, hogy alkalmazkodsz ahhoz, akivel éppen beszélsz. Hiszen ez az egész jelenség nem más, mint alkalmazkodás a világhoz.
