A válasz a légkörben rejlik. A Vénusz körül ugyanis rendkívül vastag légkör található, amely szinte csapdába ejti a hőt.
A Merkúron sem fáznánk azért napközben. A Nap felé néző oldalán ugyanis a hőmérséklet körülbelül 430 Celsius-fok. Ez olyan meleg, hogy még az ólom is megolvadna rajta.
Éjszaka viszont egészen más a helyzet. A Merkúr felszíne akár –180 Celsius-fokig is lehűlhet.
Ennek az az oka, hogy a Merkúrnak alig van légköre, ami megtartaná a hőt. A közeli Nap nagyon felmelegíti ugyan a felszínét, de a hő aztán könnyen el is szökik az űrbe.
A Vénusz légköre egészen más. Nagyon sok szén-dioxidot tartalmaz, amely üvegházhatású gáz. Az üvegházhatás azt jelenti, hogy bizonyos gázok a légkörben visszatartják a bolygó felszínéről távozó hő egy részét. Olyan, mintha a bolygót egy hatalmas takaróval borították volna be.
A Földön is működik üvegházhatás, és ennek mérsékelt formája fontos ahhoz, hogy bolygónk megfelelően meleg legyen az élet számára. Ha túl sok van, akkor viszont túlzottan felmelegszik a Föld.
A Vénuszon ez a hatás elképesztően erős. A bolygó légkörének körülbelül 96 százaléka szén-dioxid, ezért a hő szinte csapdába esik. Ennek eredményeként a Vénusz felszínén a hőmérséklet körülbelül 464 Celsius-fok, nappal és éjszaka is. Így a Vénusz még a Naphoz közelebb keringő Merkúrnál is forróbb.
A Vénusz a szovjet űrkutatás fontos célpontja volt, egyelőre csak ők juttattak űreszközt erre a bolygóra. Azok sem bírták sokáig a pokoli környezetet, de legalább pár képet lőttek nekünk. Ezekről itt írtunk.
(Kispolgár / Popsci)
