Ha szoktál kínai kaját enni, feltűnhetett, hogy sohasem használnak sajtot. Azon kívül szinte mindent: akármilyen húst, halat, tenger gyümölcseit, bambuszt, rizst, szóját, lótuszt, csírákat és magokat – tényleg bármi belefér egy kínai ételbe. Kivéve a sajtot.
Mi Európában viszont szinte mindenre pakoljuk a sajtot. Szendvicsre, tésztára, pizzára, sült krumplira, hamburgerbe, rántott húsba, levesekbe. Vajon miért pont ezt az egyet hagyják ki a kínaiak?
Először is tudnunk kell, hogy a tej, pontosabban a tejcukor valójában az embernek nem való. A kisbabák persze anyatejjel táplálkoznak, de a gyerekkor elmúltával az ember tejérzékennyé válik. A laktózérzékenység pedig azzal jár, hogy nem tudjuk rendesen feldolgozni a tejet, ami puffadást, rosszullétet és hasmenést okoz. Csakhogy az európai, közel-keleti és afrikai emberek többségében már jelen van egy mutáció, amivel mégis képesek lebontani a tejcukrot. Ez pedig az ókorban jelent meg, és azóta terjedt el. Kínában azonban nem.
A kínaiak (és a koreaiak) többsége ma is rosszul lesz a tejtől, ezért kerülik is. Igen ám, de a ma ismert, körülbelül 1800 sajtféle nagy része eleve kevés tejcukrot tartalmaz, az ugyanis a sajtgyártás során eltűnik a tejből. Úgyhogy tulajdonképpen ehetnék is, csak nem akarják.
Sajtot a büdösek esznek!
Ennek mély, évezredes okai vannak. Európa éghajlata rengeteg legeltetésre alkalmas mezőt biztosított, így itt a tehéntartás gazdaságos volt. Kínában sokkal jobban megérte a művelhető földeken szójababot termeszteni. Az ugyanis legalább annyi értékes fehérjét tartalmaz, mint a tej. És nem kell külön feletetni egy állattal, hanem elég learatni. Sőt, a tejjel ellentétben könnyű tárolni is. Kína tehát a szójatermesztésre állt rá. Az abból készült szójatejet aztán egyfajta sajttá is lehet alakítani: ez a tofu, amit kínai sajtnak is neveznek néha. Szóval ők ezt szokták meg nagyon hosszú ideig, és a tej ugyanolyan visszataszító volt számukra, mint nekünk a sült pók.
Tofuból egyébként ugyanúgy rengetegféle van, mint sajtból: fűszeres, pácolt, érlelt változatok. Egy különlegesség a büdös tofu, ami a legbüdösebb ételek listájára is felkerült.
Ehhez hozzájárult, hogy a körülöttük élő nomád népek viszont két pofára zabálták a tejet. A mongol és türk népek nagy csordákat gondoztak, és a tejen kívül sajtot, kefirt, valamint erjesztett kumiszt is fogyasztottak. A kifinomult civilizációt építő kínaiak pedig lenézték a Nagy Falon kívül élő, barbár népeket. Úgy hívták őket: a büdösek. Nem utolsósorban a sajtszaguk miatt. Tejterméket nem enni a kínai önkép részévé vált. Így természetesen a receptekből is kimaradt a sajt, a joghurt, a tejföl.
Sajnos azt nem tudjuk, hogy a mongolok mit gondoltak a büdös tofuról.
A kultúrák ma már persze összekeveredtek, és nyilván vannak sajtrajongó kínaiak is. Ám hosszú távon úgy tűnik, az évezredekkel korábbi döntésük helyesnek bizonyul. A klímaváltozás miatt egyre drágább és nehezebb fenntartani a marhatenyésztést és így a tejipart. Az egyenlet továbbra is igaz: jobban megéri szóját termelni egy szántóföldön, mint takarmányt, amiből aztán a tehén csinál ennivalót. A marhatartás ezenkívül különösen sok vizet is igényel, amivel szintén spórolni kell. Viszont Európa nem lenne Európa a francia és belga sajtok, az ír vaj, az olasz pizza nélkül. Szóval egyszerűen különbözőek vagyunk, és ennek megfizetjük az árát.
