Sáros, havas künn a hegyoldal,
Egy vándor megy az éjen által.
A szíve telistele gonddal,
És a cipője tele lábbal.
(Ismeretlen angol költő, Kosztolányi Dezső fordítása)
Kellemes, kicsit szélfútta, napos időnk lesz. Leó és Glória, valamint a költészet napja van. Ezt nem nehéz unalomba fullasztani. Elég sok gyereknek az élettől is elmegy a kedve, ha versekről kezdenek beszélni nekik. De ha így van, az az iskola vagy a tanár hibája. Hiszen milliónyi vers van, például minden popsláger vagy rapszám is az. Ma mutatunk néhányat, amiken valószínűleg nem fogsz unatkozni. A költők, legalábbis a jó költők a nyelv nagymesterei. És ha valaki valamit nagyon tud, az általában érdekes – legyen az akár lovaglás, kardkovácsolás vagy Fortnite.
Ami még jó a költészetben, hogy nem kell hozzá se ló, se üllő, se számítógép, csak valami írószer. Viszont verset írni lehet lovakról és számítógépekről, sőt, ma már a számítógép is egyre ügyesebben ír verseket. De költőládának mégsem azt hívják, hanem egy fadobozt, amit madaraknak raknak ki. Nekik is megvan a maguk költészete.
Bizonyára üllőről is írtak már verset. Naná! És éppen Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák!
A versfaragáshoz viszont nem tudunk útmutatást adni, ahogy a többi hobbihoz szoktunk. Pont azért, mert vers millióféle van, és a legfontosabb, hogy neked kedved legyen megírni. Próbáld meg akár ma!
