Izland egy szigetország az Atlanti-óceán északi részén, nem messze Grönlandtól. Gejzírek, gleccserek, vulkánok, lávafolyamok és fjordok alkotják. Ez a világ egyik legritkábban lakott országa. A területe majdnem kétszer akkora, mint Magyarországé, de csak annyian laknak ott összesen, mint Budapest három legnépesebb kerületében. Viszont ez az elszigetelt, vadregényes ország rengeteg művészt ihletett meg. Az izlandiak maguk is rajonganak a művészetekért, de számos külföldi alkotó is ideköltözött az élete egy pontján.
Kelet-Izland egyik fjordjánál, Seydisfjördur településen például egy összetartó művészeti közösség él. Nem messze innen pedig a hegyoldalban található az egyik legizgalmasabb építmény Izlandon. Ez a Tvísöngur, ami nem más, mint egy hangszobor.
Külsőre betonból készült gombákra vagy összenőtt eszkimókunyhókra hasonlít. Mindegyik betonkunyhó különböző méretű. A Tvísöngur Lukas Kühne német művész alkotása, 2012-ben leplezték le. A szobor címe pedig azt jelenti: duett.
Ez pedig arra is utal, ami bent történik: ha valaki énekelni kezd a szobor belsejében, az akusztika nemcsak hogy visszaveri a hangot, hanem harmóniát „énekel” vele. Vagyis a szobor voltaképp egy precízen hangolt hangszer. A különböző méretű építmények különböző harmóniát adnak, mindegyik megfelel az ősi izlandi öthangú harmóniáknak. Vagyis, ha beleáll valaki, saját magával énekelhet duettet. Nem véletlen, hogy a látogatók imádják, nehéz úgy megközelíteni a helyet úgy, hogy éppen ne énekeljen benne valaki.
A művésznek egyébként pont ez volt a célja, hiszen énekelni nagyon jó. És ki tudna rosszkedvű lenni akkor, ha körülötte dudorászik egy betongomba? Ha pedig nagy a szél, és Izlandon ez sem ritka, a szobor magától is énekelni kezd. Ez pedig egyesek szerint olyan, mintha az izlandi ősök kórusa adna koncertet a völgynek.
