A mai műtárgyunk régészeti lelet, egyben egy népszerű rejtély. A bagdadi elemnek nevezett tárgyakat 1936-ban találták Irakban, és elterjedt róluk, hogy elektromos áram termelésére szolgáltak. Ami azért izgalmas, mert ezek csaknem kétezer éves tárgyak.
Vajon az ókori civilizációk ismerték az áramot?
A kiásott tárgyak kerámia csuprok, amelyekben egy bedugaszolt rézcső volt, és abban egy vasrúd. A fém alkatrészeken sav nyoma mutatható ki. Ez pedig összességében a ma is használt elemek működési elvének felel meg.
Az áramtermelésnek ez a formája kémiai folyamat, amihez különböző fémek vagy más vezetők (például szénrudak) kellenek, és valamilyen sav. Ma is pont így működik a ceruzaelem. Csakhogy a mai tudásunk szerint ilyenekkel az 1800-as években kezdtek kísérletezni, aztán a század végére meg is jelentek az elektromos készülékek a városokban. De talán a szaszanida vagy a párthus birodalom már kétezer évvel korábban is vidáman használta a villanyt? Lehet, hogy az ókor sokkal fejlettebb volt, mint eddig hittük? Talán nem is a nyereg alatt puhították a húst, hanem a mikróban?
Palackozott áram
Ahogy lenni szokott, a tudós régészek hamar lehűtik a lelkesedést. Azt ők sem tudják, mik voltak ezek a tárgyak. Az egyik magyarázat szerint papirusztekercseket őriztek bennük, tehát valamiféle vízálló irattartók. Igaz, ehhez elég kicsik, de az egyikben voltak papiruszmaradványok.
A hívők viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy ezekkel áramot termeltek. És a kísérletek azt mutatják, hogy a csuprok alkalmasak erre. A modern elemekben persze ipari savakat használnak, de savas hatású folyadék az ókorban is rendelkezésre állt. Ilyen a citrusfélék leve vagy a savanyú bor. A kísérletek szerint ha ezzel feltöltik a cserepet, az valóban áramot szolgáltat.
De nagyon keveset. Valahol 0,1 és 1 volt között van az a feszültség, amit a bagdadi tartályokból ki lehet nyerni korabeli anyagokkal. Viszont tudjuk, hogy az elemek sorba kapcsolhatók, és így elvileg akármekkora áramot elő lehet állítani.
A régészek következő kérdésére viszont nehezebb válaszolni. Hol vannak az elektromos berendezések, amiket ez hajtott volna? Egyetlen ilyet sem találtak. Nem bukkantak fel ókori villanykörték, motorok, semmiféle árammal működő berendezés. De még egy konnektor se. Pedig a saját világunkban látjuk, hogy az áram mindenre jó, és amint használhatóvá válik, meghódítja a földet. Porszívótól az elemlámpán át a hegesztésig.
Aranyat ér
Egy elképzelés tartja magát: hogy a bagdadi elemet aranyozáshoz használhatták. Ez ma úgy történik, hogy egy fémtárgyat aranyat tartalmazó oldatba mártunk, rákapcsoljuk az áramot, és a munkadarabot lassan bevonja a felületén megtapadó arany. A módszer kétségtelenül működik, ma is használjuk, más fémekkel is.
Csak az a baj, hogy nem kerültek elő elektromosan bevont tárgyak. Ezek könnyen azonosíthatók lennének, de mégsincs ilyenből egy darab se. Pedig gondoljunk csak bele: ha a furfangos párthusok rájöttek volna, hogyan kell cink- vagy ólomékszereket arannyal bevonni, ezzel hülyére keresik magukat. És a hamis portékájukkal tele lenne mára az összes múzeum.
Sajnos az eredeti leletek elvesztek, amikor 2003-ban Irakot megszállta az Egyesült Államok. Hasonló csuprokat pedig azóta nem találtak. De minden jel arra mutat, hogy szó sem volt elektromos berendezésekről. A kétezer évvel korábban élt emberek véletlenül összeraktak valamit, amiről nem tudták, hogy erre is jó lenne. Az utókor pedig örömmel csodálkozik ezen a jó kis mesén. De ez éppen olyan, mintha egy törött hegyű késről jelentenénk ki, hogy az bizony ókori csavarhúzó.
