1986. április 26-án hajnalban hatalmas robbanás rázta meg a Leninről elnevezett atomerőművet a Szovjetunióban, Csernobil mellett. Ez a város a mai Ukrajna területén, a fővárostól, Kijevtől alig 100 kilométerre található. A robbanás következtében rengeteg sugárzó anyag került a levegőbe, amit szinte az egész világon érezni lehetett. A legtöbb a fehérorosz területekre jutott. Erről azonban az akkori szovjet vezetés nem sietett tájékoztatni a világot, inkább eltussolták volna az egészet.
A radioaktív sugárzás – főleg nagy adagban – különösen veszélyes a szervezetre. Nemcsak akkor ártalmas, amikor közvetlenül éri az embert, hanem hosszú távon is, ugyanis roncsolja a szervezetet. Ha a levegőbe kerül a veszélyes anyag, annak a hatása jóval kisebb a szervezetre akkor, ha fedett helyen, zárt ablak mellett vészeli át az ember, amíg elhalad felette a radioaktív felhő. Ezért volt súlyos hiba, hogy a szovjet vezetés nem szólt az embereknek időben.
Svédországban viszont az egyik atomerőműben egy műszer erős radioaktív jeleket észlelt egy munkás cipőjén. Először azt hitték, hogy az ottani reaktorban történt baleset, de a méréseik végül nem ezt mutatták. Hanem azt, hogy a sugárzó anyag az onnan 1100 kilométerre található Csernobilból származik.
A magyar Központi Fizikai Kutatóintézetben is észlelték az emelkedett sugárzást. De mivel hivatalos közlemény nem érkezett arról, hogy mi történt, ezért az intézet néhány munkatársa utcai telefonfülkékből név nélkül elkezdte felhívni az iskolákat és óvodákat. Arra figyelmeztették a tanárokat, hogy a gyerekeket inkább ne vigyék ki az udvarra, mert „olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre”. A magyar rádió végül csak két nappal a katasztrófa után mondta be egy rövid közleményben, hogy baleset történt egy szovjet atomreaktorban.
Hogyan történt a katasztrófa?
A robbanás főleg az emberi hülyeség miatt következett be. A reaktorban egy kísérlet miatt kikapcsolták a vészleállító berendezéseket. A kísérlet alatt az erőmű teljesítményét is csökkentették, de a csökkent teljesítmény az atomerőműveknél inkább nagyobb kockázatot jelent, mert kiszámíthatatlanná válhat az egész folyamat, ami a reaktort működteti. Ezzel azonban nem voltak tisztában azok, akik elrendelték a kísérletet az erőműben. Hatalmas gőzrobbanás történt, ami gyakorlatilag megsemmisítette a reaktor tetejét. Ezen keresztül legalább 50 tonna, az egészségre vészesen káros sugárzó anyag került a levegőbe. A radioaktív felhőt aztán a szél szétterítette az egész világon.
Legalább tizennégy európai ország, köztük Magyarország területén haladta meg a radioaktivitás azt a szintet, ami már szennyezésnek minősül. Alacsonyabb szintű, de még így is jelentős radioaktív sugárzást mértek az egész európai kontinensen Skandináviától a mediterrán térségig és Ázsiáig.
Százezreket kellett kitelepíteni
A környék lakosságát csak másfél nappal a robbanás után kezdték kitelepíteni. Nekik mindent ott kellett hagyniuk. Az erőmű melletti két város szellemvárossá vált, azóta is üresen állnak a lakások, benne a lakók hátrahagyott holmijaival. Összesen 200 ezer embert telepítettek ki egy nagyjából akkora területről, mint három Magyarország.
A mentésben több tízezer sorkatona vett részt. De sem őket, sem a tűz oltásához kivezényelt tűzoltókat nem látták el semmilyen sugárvédelmi felszereléssel. Ezért közülük nagyon sokan rövid időn belül meg is haltak a sugárbetegségtől. Miután a tüzet eloltották, a sérült reaktor továbbra is sugárzott. Ezért a szovjet vezetés egy hatalmas betonkoporsót építtetett a reaktor fölé. Ezt azóta többször is megerősítették már, a jelenlegi betonszarkofág 2100-ig biztosan megvédi a környezetet a sugárzástól.
A balesetnek közvetlenül 47 áldozata volt, de a számítások szerint közvetve több ezer ember halálát okozta a sugárzás.
Kezd helyreállni az élővilág a környéken
A baleset az állatvilágra is hatott, a katasztrófa után az itteni vadon élő állatok száma megtizedelődött. Azóta viszont a természet virágzik, főleg mert az emberek eltűntek. Nemcsak vaddisznók és farkasok élnek szabadon a zónában, hanem lovak is. Sőt, azt is kimutatták, hogy az itt élő állatok szervezete szinte már védett a sugárzással szemben.
Az erőmű 30 kilométeres körzete ma is csak engedéllyel látogatható. 2011 óta turistákat is beengednek ide, de ők is legfeljebb egy napot tölthetnek el a körzetben. Csak túravezetővel lehet látogatni a területet, akik műszerekkel mérik a sugárzást. Egyes helyeken még mindig mérhető egészségre káros érték. Például olyan, a mentéshez használt járművek belsejében, amiket még mindig nem temettek el a földbe. Ezekben a roncsokban vagy a közvetlen közelükben néhány óra alatt sugárfertőzött lehet valaki.
Kiemelt kép: Helikopter a felrobbant reaktor fölött. Fotó: Igor Kotkin
