Kanada egyik kisvárosában, a közel 800 fős Mundare-ban áll egy szobor, amely a különlegessége miatt mindenképpen megérdemli, hogy szerepeljen a sorozatunkban. Ez az alkotás a világ legnagyobb kolbászszobra.
Mégis miért?
A majd’ 13 méteres óriás a Stawnichy’s Meat Processingnek, egy híres helyi kolbászgyárnak állít emléket. A környéken sok kelet-európai bevándorló telepedett le a 19-20. század fordulóján. 1959-ben az ukrán, de ott élő Stawichy család kibővítette kis élelmiszer-és cukrászüzletét, vásárolt egy füstölőt és megkezdte a hagyományos ukrán ízekkel gazdagított kolbászok töltését és árusítását.
Mára már több mint nyolcvanféle húsételt kínálnak a vásárlóiknak, és arról híresek, hogy ők készítik Kanadában a legjobb ukrán kolbászt. A cég azóta is családi tulajdonban van, a gyerekek, unokák irányítják a gyártást.
A kolbászokat a legtöbbször Lengyelországgal hozzák összefüggésbe, de vannak ukrán, német, magyar változatai is. Az ukrán kolbászokat (kovbasa) általában erősen fűszerezik fokhagymával, fekete borssal és majorannával. Általában sertés- és marhahúskeverékekből készítik az ételt, létezik füstölt, szárított és puhább változata is.
A Stawnichy család 2001-ben egy pihenőparkot építtetett a gyár köré (ami látogatható), illetve felállíttatta a jó nagy kolbászt is a főút mentén. Az üvegszálból készült 5400 kilós szobor még a 160 km/órás szélnek is ellenáll. Négy zászlót tűztek köré: a kanadai, a tartományi, a városi és a cég lobogóját.
„A kolbászt azért állítottuk fel, hogy tükrözze, milyen fontos az étel az ukrán kultúrában” – mondta még 2001-ben Kyler Zeleny, az alapító Woytko Stawniczy ükunokája. Hozzátette, hogy a kisvárosok egyébként is próbálnak kitalálni valami olyasmit, amivel kitűnhetnek. Ennek az egyik módja, hogy valamilyen történelmi eseményre, hagyományra vagy kultúrára reagálnak egy adott műalkotással. A kolbászra éppen ezért a városnak is szüksége volt.
Drága étel
2001-ben a szobor több mint 120 ezer dollár volt (kb. 36 millió forint). A helyiek közül voltak, akik úgy vélték, a pénznek jobb helyet is találhatott volna a városvezetés. De Mundare-t végül is a kolbász tette fel a térképre, vagyis megtérült az ára. Igaz, néha óriáskakaként emlegetik, a helyiek is megszerették, sokat röhögnek rajta, meg persze az arra rácsodálkozó turistákon.
Nagyon sokan épp csak elhaladnak a város mellett, amikor meglátják az út széléről a hatalmas műalkotást. És ha már ott vannak, megállnak, lefotózzák, esetleg még egy kis kolbászt is vesznek. Ők általában úgy készítenek képeket magukról, mintha a kezükben tartanák, a vállukon vinnék vagy éppen beleharapnának a kolbászba.
A környéken egyébként több furcsa óriásszobor is áll. Például a Vegreville Pysanka, egy hatalmas ukrán húsvéti tojás, vagy a világ legnagyobb tőkés récéje, amely szintén egy gigantikus, egytonnás útszéli látványosság. A szárnyait kitárva 7 méter széles, és a környék vizes élőhelyeinek szaporodóhelyeit tisztelegve állít emléket.
