Ha végiggondolod a kötelező olvasmányaidat, a verseket, amik a tankönyvekben vannak, mennyit írt női szerző? Az énekórán mennyi zeneszerző nőről hallottál? Nem biztos, hogy figyelni szoktad, de filmrendező nőkből sincs sok. És a múzeumokban is túlnyomó többségben olyan alkotások vannak kiállítva, amiket férfiak készítettek.
Ebből az következhet, hogy a férfiak sokkal tehetségesebb művészek, mint a nők, de nyilván te is látod, érzed, hogy ez nem így van. Sőt, lányként nyugodtan kérd ki magadnak. Az viszont sajnos nagyon is érezhető, hogy az egyenjogúság a művészetekben egyáltalán nem valósult meg. Azok, akik arról döntenek, hogy mi számít fontos és értékes műalkotásnak, valamiért a legtöbbször még mindig a férfiak műveit választják először.
Épp negyven éve, 1985-ben ezért állt össze egy nőkből álló művészeti csoport, a Guerilla Girls, azaz a Gerillalányok Amerikában. A tagjai gorillamaszkot húztak, mert nem akarták, hogy a tagok kiléte és személye fontosabb legyen, mint a céljaik. Azt akarták elérni, hogy a művészeti világban is egyensúlyba kerüljenek a nemek, illetve hogy ne csak a fehér, hanem a mindenféle más etnikumhoz tartozó művészeket is egyformán ismerjék el.
Olyan akciókat szerveztek, ami erre az egyenlőtlenségre hívták fel a figyelmet. Plakátokat, szórólapokat készítettek, amiket titokban kiállítottak a múzeumokban az épp futó kiállításokon. Az egyik leghíresebb és legnagyobb botrányt kiváltó plakátot 1989-ben készítették. Ehhez a világ egyik leghíresebb női aktját, azaz meztelen nőt ábrázoló festményét használták fel. A nőalakra gorillamaszkot festettek. A plakát a világhírű Met múzeum modern művészeti tárlatának összeállítóihoz szólt. A felirata sokkoló volt:
„A nőknek meztelennek kell lenni ahhoz, hogy bejussanak a Met-be? Az alkotók kevesebb mint 5 százaléka nő. Viszont az itt látható aktok 85 százaléka ábrázol nőt.”
A plakát elkészítését egy alapítvány támogatta, de látva a fogadtatást, a támogatást visszavonták. Így a Gerillalányok saját maguk helyezték el azokat buszokon és óriásplakátokon. A csoport azonnal híressé vált, hiszen a régi meglévő rendet akarták felborítani. Arra hívták fel a figyelmet, hogy bár a nők a művészet tárgyai, de az alkotásaik mégsem kapnak helyet a kiállításokon. Korábban ennyire pontosan senki nem mutatott rá az egyenlőtlenségre a művészetben. Számos plakátot helyeztek el galériák, kiállítótermek mellett, amiken az állt, hogy ott nem állítanak ki női művészeket, vagy ha igen, az arányuk nem éri el a 10 százalékot.
Bár a világ alaposan megváltozott az elmúlt közel negyven évben, ez az aránytalanság azóta is megfigyelhető. A gerillák azóta kétszer, 2005-ben és 2012-ben is átszámolták a múzeumi alkotók és a női aktok számát. Azt találták, hogy bár a meztelen nőket ábrázoló alkotások aránya csökkent, de a kiállított női alkotók száma is. A korábbi öt százalékról három százalék köré.
A Guerilla Girls nemcsak a múzeumok, hanem a filmipar és a zeneipar aránytalanságát is megpróbálták megmutatni. Itt pedig nemcsak a nők, hanem az etnikai kisebbségek kirekesztésére is felhívták a figyelmet. A 2002-es Oscar-gála helyszínén olyan plakátot helyeztettek ki, amin az állt, hogy a színészeknek járó díjak mindössze hat százaléka, és az összes rendezőnek és írónak járó díj alig öt százaléka került valamilyen etnikai kisebbséghez. Ez az arány azóta javult valamelyest. A nők arányát tekintve viszont nem látszódik Hollywoodban semmilyen fejlődés. Míg például 1999 és 2020 közt Amerikában a női képviselők aránya 14-ről 24 százalékra nőtt, ugyanebben az időben az elismert női rendezők aránya nem változott, maradt négy százalék.
A gerillák az akcióikkal persze, hogy botrányt okoztak, de nem ez volt a céljuk, hanem az, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a nemi és faji alapú megkülönböztetés a művészetben sem oké. A fő mondanivalójuk pedig több plakátjukon is olvasható: „Női és színes bőrű alkotók nélkül csak a kép felét látod.” (bbc.com, wmn.hu)
Kiemelt kép: a Guerilla Girls tagjai a plakátjuk előtt. Forrás: Wikipedia
