Borneó sűrű láperdőiben él a világ egyik legkülönösebb főemlőse, a borneói nagyorrúmajom (Nasalis larvatus). Ennek az állatnak a különleges védjegye a hímek jócskán megnagyobbodott, akár a 10–18 centimétert is elérő, lógó orra.
Az máig vita tárgya, hogy miért lógatja ez a majom az orrát. A kutatók egy része szerint ez a testrész a mély, zengő orrhangok felerősítésére szolgál. De a nőstények számára ez a hím csoportban betöltött státuszát is jelképezi. Minél nagyobb egy orr, annál alkalmasabb a hím jelölt arra, hogy apa legyen. A nőstények és a fiatalok orra ezzel szemben kicsi és pisze.
Ez a faj az egyik legnagyobb fán élő majom: a hímek testtömege a 22 kg-ot is elérheti, míg a nőstények lényegesen kisebbek. Rendkívül szorosan kötődnek a vízparthoz, sőt, a főemlősök közül ők a legkiválóbb úszók. Részben úszóhártyás ujjaik segítségével akár 20 métert is képesek a víz alatt úszni. Éjszakára pedig a folyóparti fákra húzódnak vissza, védelmet keresve a például a párducok elől.
Az emberi tevékenység azonban a kihalás szélére sodorta őket. Élőhelyük, a mangrove-erdők és folyóparti területek közel 80 százaléka megsemmisült a fakitermelés és az olajpálma-ültetvények miatt. Ráadásul a majmokat vadásszák is, gyógyító erőt tulajdonítanak nekik. A létszámuk az elmúlt negyven évben több mint 70 százalékkal csökkent, így mára mindössze 20-25 ezerre tehető. A Természetvédelmi Világszövetség 2000 óta veszélyeztetettként tartja számon a fajt.
A pusztulás ellenére van remény. Egy malajziai szervezet 2008 óta több százezer őshonos fát ültetett el. Így próbálják helyreállítani az erdős sávokat a Kinabatangan folyó mentén. A helyreállított területekre a majomcsaládok már elkezdtek visszatérni. Ez azt bizonyítja, hogy a faj képes alkalmazkodni, ha az ember biztosítja számukra a túléléshez szükséges minimális életteret. (Smithsonian Magazine)
