Miután túl vagy egy csomó március 15-i iskolai ünnepségen és töriórán is előjött a téma, úgy tűnhet, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kizárólag a férfiak ügye volt. Nagyon ritkán esetleg szóba jön Szendrey Júlia, Petőfi Sándor költő felesége, de róla is csak annyi hangzik el, hogy kokárdát varrt otthon a férjének. Pedig, ahogy általában minden forradalom vagy háború, a nőket is ugyanúgy megérintették az események, és sokan voltak, akik ki akarták belőle venni a részüket.
Nők a fronton
A szabadságharc idején rengeteg nő ragadott fegyvert. Volt, akit a forradalom eszméje hajtott, mások a férjüket követték a háborúba. A történészek szerint legalább 180-200 nő állt be ténylegesen katonának. Bem József alatt, Erdélyben egy csak nőkből álló 153 fős lövészalakulat is szolgált. A legtöbbjük neve nem maradt fenn, de íme néhány bátor nő közülük:
Lebstück Mária
Talán az ő története a legismertebb, hiszen egy ismert operett, a Mária főhadnagy is róla szól. Mindössze 18 éves volt, amikor kitört a forradalom, és rögtön eldöntötte, hogy részt akar venni benne. A fülbevalóit adta el, hogy férfiruhát vegyen. A haját levágatta és az apja nevén, Lebstück Károlyként jelentkezett a seregbe. Bátorsága és helytállása miatt maga Görgei Artúr honvédtábornok nevezte ki főhadnaggyá. Mária a titkát egészen addig meg tudta őrizni, amíg meg nem sebesült. Viszont annyira jó katona volt, hogy maradhatott a hadseregben. A férjét is itt ismerte meg.
A szabadságharc leverése után ő is börtönbe került, a későbbi aradi vértanúkkal együtt várta a sorsát. Először őt is halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott, amiben az is szerepet játszhatott, hogy várandós volt. A fia is a börtönben született. A szabadulása után nehéz körülmények közt élt, mosónő lett. Az ünnepnapokon viszont mindig felvette a régi honvéd egyenruháját. Újpesten halt meg, 1892-ben.
Bányai Júlia
Az ő története is hasonlóan kalandos. Júlia egy erdélyi sóbányász lánya volt, aki cirkuszi műlovarnőként járta az országot. Így ismerkedett meg egy tehetős ügyvéddel, Sárossy Gyulával, aki feleségül vette. A forradalom kitörését a fiatal pár még együtt élte meg, viszont Gyula egy súlyos, de gyors betegségben rövid idő alatt elhunyt. Az özvegy ekkor helyette lépett be a seregbe. A nagyváradi honvédek közé állt, álruhában, a férje nevén.
Századosi rangig vitte, és nemcsak a harctéren, hanem az ellenség vonalai mögött is jeleskedett. Kiváló francia nyelvtudása és cirkuszi múltja tökéletes kémet faragott belőle. A szabadságharc leverése után el tudott menekülni. Egyiptom fővárosában, Kairóban kötött ki, ahol vendéglőt nyitott. Ez később az emigrációba kényszerült magyarok egyik törzshelye lett.
Pfiffner Paulina
Ő is Erdélyben harcolt, és hadnagyi rangig jutott. Paulina anya nélkül nőtt fel, katonatiszt apja mellett, így szinte beleszületett a katonaságba. Egész életében férfiak vették körül, emiatt nem tanult meg sem varrni, sem zongorázni, Kiválóan értett viszont a lovagláshoz, lövészethez, és remekül vadászott is. Ő már a forradalom előtt is inkább férfiként élt. Ligeti Kálmán néven vándorszínésznek is állt. De más férfimunkát is elvállalt, például beállt írnoknak. A szabadságharc végén elfogták, és végül a börtönben halt meg.
Nők a hátországban
Rengeteg nő volt, aki úgy segítette a honvédeket, hogy kórházakat szervezett vagy gyűjtést rendezett a katonáknak.
Kossuth Zsuzsanna
Kossuth Lajos legfiatalabb húga volt az, aki megalapozta Magyarországon az ápolónő-képzést. A szabadságharc alatt több mint 70 tábori kórházat alapított és szervezett meg országszerte. És arra buzdította nőtársait, hogy segítsenek ápolni a betegeket. A felhívására nők ezrei csatlakoztak önkéntesként ezekhez a kórházakhoz. A frissen beállt ápolóknak képzéseket szerveztek, az ápoláshoz pedig szigorú alapelveket és működési rendet dolgoztak ki. Zsuzsanna a világosi fegyverletétel után Haynau fogságába került. Azért nem ítélték el, mert többen tanúskodtak amellett, hogy az ápolása nélkül már nem élnének. A szabadulása után Amerikába emigrált, ahol fiatalon, 37 évesen betegségben elhunyt. Viszont emlékét itt is több szobor őrzi.
Csernovics Emília
A nemesi származású Csernovics Emília Damjanich János honvéd vezérőrnagy, későbbi aradi vértanú felesége volt. Mindössze két évig voltak házasok, de miután a férjét kivégezték, Emília élete végéig fekete ruhát hordott és sosem ment újra férjhez. Minden vagyonát és az összes energiáját arra fordította, hogy az árvákat és özvegyeket támogassa. 1861-ben Batthyány Lajos kivégzett miniszterelnök özvegyével, Zichy Antóniával egyesületet alapított. Ez később iskolákat, árvaházakat működtetett és az elszegényedett családokat, hadiözvegyeket támogatta.
