Ha jársz vásárolni a szüleiddel, a fűszeres soron láthatsz úgynevezett Horváth Rozi-fűszereket. Borsot, petrezselymet, babérlevelet, a sor hosszan folytatható. A héten kiderült, hogy Horváth Rozi, a fűszermárka alapítója elhunyt. Őt a gasztronómia egyik nagyasszonyaként is emlegetik, pedig eredetileg divattervező szeretett volna lenni.
Horváth 1939-ben született Drozgyik Ilona néven, a férjétől kapta a Rozi becenevet. Fiatalon ügyesen rajzolt és érdekelte a divat, de a főiskolán, amit kinézett magának, nem indult textiltervező szak. Horváth Ilona porcelánfestőként és műszaki rajzolóként dolgozott. Közben a férjét a munkája Észak-Afrikába, Algériába szólította – Ilona pedig kísérte őt. Ott ismerte meg a fűszereket, és szívesen kísérletezett velük.
A pár 1974-ben tért haza Magyarországra. Bő tíz évvel később épp egy barátja látogatta meg őket, amikor Horváthék konyhájában leszakadt a fűszerespolc. Ekkor jutott eszébe Ilonának, hogy foglalkozhatna a fűszerekkel. A saját márkáját 1993-ban indította el, már Rozi néven. Csak 2002-ben vonult nyugdíjba, azután utazott, kísérletezett, könyvet írt. Horváth Rozi most elhunyt, de a fűszerek tovább viszik az örökségét.
Egy másik ismert Horváth
Nem csak egy fontos Horváthja van a magyar gasztronómiának. Szinte minden családban megtalálható Horváth Ilona szakácskönyve, ami eredetileg egy vékonyka kis könyv volt. Azóta sok kiadást megélt. Horváth Ilona Brassóban született 1906-ban, fiatalon tanítónői diplomát szerzett. Tanítás közben háztartási és gazdasági ismereteket is oktatott. Dolgozott egyházközösségi nővérként is, majd a II. világháború alatt Budapestre került. 1945-ben, Törökszentmiklóson a gazdaasszonyképző iskola igazgatójának nevezték ki. Később leánykollégiumot is vezetett, 1969-ben halt meg.
A híres szakácskönyvét először 1955-ben adta ki a Magyar Nők Demokratikus szövetsége. A következő években már sokkal több recepttel jelent meg.
Úgy tudni, hogy bárhová is ment, Horváth Ilonánál mindig volt egy kicsi bőrönd is, amiben a recepteket hordta. De csak azokat, amiket még nem próbált ki, a többit lefűzte.
Az unokaöccse azt mondta róla, hogy „akárhová került, akármelyik erdélyi faluba, rögtön az első kérdése az volt, hogy ki főz a lakodalmakra. Mondták, hogy ez vagy az a néni, és már ment is. És mit csinált? Szépen azokat a recepteket, amiket nem ismert, máris jegyezte le. De egyetlenegy olyan receptet sem tett közzé, amit nem főzött meg, nem próbált ki” – idézte fel a rokona. Horváth Ilona szakácskönyve eddig több mint húsz kiadásban jelent meg.
A nemzeti szakácskönyv
És ha már a régebbi receptkönyveknél járunk, írunk nektek Czifray István Magyar Nemzeti Szakácskönyvéről, amely 1816-ban született. Czifray főszakácsmester volt József nádor udvarában. A könyvét azóta is meghatározó gasztronómiai munkaként tartják számon.
A szakértők szerint ez a szakácskönyv az első olyan mű, aminek a segítségével talán reális képet kapunk a XIX. századi magyar konyhai hagyományokról, főzési és étkezési szokásokról, a korabeli alapanyagokról.
Így szól az egyik recept egy cseresznyés édességről:
Befojtott cseresznye csokoládéval. Végy leves fekete cseresznyét, leszedvén a szárát, mosd meg, tedd rézlábasba vagy serpenyőbe, s fojtsd be addig, még meg nem puhul; két icce cseresznyére egy meszely édes téjfelt adj, s forrald fel a cseresznyével; reszelj el egy darab finom csokoládét a reszelőn, s ezt is a feljebbiekhez adván, főzd addig, míg a csokoládé el nem főtt; azután tálald ki egy tálra, cifrázd fel háromszegletes rántott zsemlyeszeletekkel, körültűzdözvén velek a tál szélét.
A könyvet többször kiadták, az ötödik változat már Magyar Nemzeti Szakácskönyv a magyar gazdaasszonyok számára címmel jelent meg. Az 1829-es harmadik kiadás 2009-ben újra megjelent, de nem az eredeti formájában. A mai helyesírásnak és szövegalkotásnak megfelelően újraírták. A kötetben 602 recept van. Mutatjuk a két kiadás közti különbséget:
Nálatok milyen receptkönyvek vannak otthon? Mutassátok meg őket üzenetben!
