A szobádban őskáosz van, a ruháid a földre szórva. Az asztalodon mindenféle apróság szanaszét, a könyvek és a játékok hatféle kupacban várnak a sorukra. A szüleid állandóan könyörögnek, hogy kezdj a szobáddal valamit, legalább a szennyest vidd ki, a legtöbbször hiába. Amikor végre beadod a derekadat, úgy kell nekifeszülnöd a feladatnak, mintha háborúba mennél.
Igen, ez sokakkal megtörténik. Ezeknek a soroknak az írójával is megtörtént kismilliószor annak idején. A kamaszoknak, így neked is, egy csomó minden cikázik az agyadban, ami rengeteg energiát köt le. Nem csoda, hogy egy olyan egyszerűnek tűnő feladat, mint a rendrakás nincs a legfontosabb teendőid között. Főleg akkor, ha
- túlterhelt vagy és fogalmad sincs, hol kezdd el,
- túl sok minden történik veled, ezért a rendrakás egy halasztható hülyeségnek tűnik,
- úgy érzed, hogy biztos nem tudod úgy megcsinálni a szobádat, ahogy a szüleid szeretnék, úgyhogy inkább el sem kezded.
Arról nem is beszélve, hogy a szobád egyfajta menedékhely is. Mindenféle titok és álom elfér benne, te meg úgy szereted, ahogy van. Lehet, hogy épp kupisan, szétszórva. Ott őrzöd továbbá azokat a tárgyakat, amik a te tulajdonodnak számítanak. Lehet, hogy az évek alatt komolyan megszaporodott a számuk, szóval időnként amúgy sem árt átnézni őket.
De miért jó ez nekem?
Először is az otthoni polgárháborús helyzet elkerülésére. Másodszor pedig azért, mert a takarítással az önfegyelem, a kitartás is fejlődik, és megtanulsz felelősséget vállalni a dolgaidért. Rendezett környezetben sokkal jobban működünk és létezünk: ha időnként selejtezünk ezt-azt, akkor könnyebben megtaláljuk majd, amit éppen keresünk.
A tiszta és rendezett tér nagymértékben befolyásolja mentális és érzelmi jólétünket, a takarítás pedig már önmagában is kiváló terápiás módszer lehet! És mondunk egy praktikus okot is. Ciki, ha átmegy hozzád valaki, és olyan a szobád, mintha bomba robbant volna benne.
És hogyan kezdjek hozzá?
Ha segít, nyugodtan készülj fel a feladatra, készíthetsz listákat, írhatsz lejátszási listát a kedvenc zenéiddel. Ha jobban esik egyből a közepébe vágni, akkor úgy csináld, de ne feledd: egy nagyon kupis szoba óriási kihívásnak tűnik. Bontsd le a feladatokat kezelhető darabokra, haladj minden nap csak egy kicsit! Nem kell mindent egyszerre megcsinálni, főleg, mert a cuccaid selejtezésével egy csomó tárggyal találkozhatsz, ami érzelmeket vált ki belőled. Főleg akkor, ha el kell döntened, hogy megtartsd-e vagy elköszönj tőle.
Íme 10 egyszerű lépés, hogy felszámold a káoszt a szobádban:
- Tedd el a tiszta ruhákat!
- Szedd össze a piszkos ruhákat, és tedd őket a szennyestartóba!
- Vigyél minden piszkos edényt, kanalat és edényt a konyhába!
- Húzd le az összes lepedőt és ágyneműhuzatot az ágyadról, és mosd ki őket (ezt hetente egyszer vagy legalább kéthetente egyszer tedd meg)!
- Takarítsd el a rendetlenséget! Dobd ki a szemetet, a tárgyakat pakold a helyükre, rakd egymásra őket, vagy szerezz/készíts új dobozokat, amikben tárolhatod őket!
- Porold le a szekrényeket, az íróasztalt, a polcokat és az ablakpárkányokat!
- Ha van tükröd, tisztítsd meg (a megfelelő tisztítószerrel, ennek kiválasztásához kérd felnőtt segítségét)!
- Ürítsd ki a szemetest!
- Söpörd vagy porszívózd fel a padlót és a szőnyeget!
- Ágyazz be friss lepedővel és ágyneműhuzatokkal!
Ha ez megvan, frissnek és otthonosnak érzed majd a szobádat, ráadásul téged is büszkeséggel tölt majd el, hogy végre rászántad magad a hadműveletre. Ha pedig még mindig nem érzed magadban az erőt a takarításhoz, de zavar, hogy rendetlenség van, akkor nézz szét a neten, hogy az egymillió takarítási stratégia közül melyik lehet az, amibe bele tudnál vágni!
Források: Raising Teens, Capturing Wonderland, Teen Breathe.