Még sosem vizsgálták azt a rendkívül fontos kérdést, hogy vajon mindig ugyanolyan alakzatban ráncosodnak-e be az ujjaink, amikor vizesek lesznek. A rövid válasz az, hogy igen!
De ez nem azért történik, mert az ujjaink megszívják magukat vízzel. 1935-ben egy orvoscsoport észrevette, hogy azoknak a betegeknek, akiknek a karjukon a kéz felé futó középső ideg megsérült, nem ráncosodnak az ujjaik. Vagyis nem bőrgyógyászati, hanem idegrendszeri kérdésről van szó.
A kutatás vezető szerzője, Guy German elmondta: az olyan funkcióink, mint a pislogás, szívverés vagy a légzés anélkül történnek, hogy tudatosan irányítanánk őket. Ezt az idegrendszernek köszönhetjük, ami automatikus szabályozza, hogyan tágulnak és húzódnak össze az ereink. Ezt többek között a hőmérséklet is befolyásolja, például amikor kimegyünk a forró időben a napra, az arcunk kipirulhat.
A vérerek összehúzódása okozza azt is, hogy az ujjainkon ráncos lesz a bőr egy hosszabb úszás után.
Amikor a kezek és a lábak néhány percnél tovább érintkeznek a vízzel, a bőr izzadtságcsatornái megnyílnak, a víz pedig bejut a bőrszövetbe. A felesleges víz csökkenti a bőr sótartalmát. Amikor az idegrostok jelzik az agynak a sószint csökkenését, az idegrendszer összehúzza a véreket.
A kutatás egyébként egy okos gyerek miatt jött létre. Guy German írt már tudományos cikkeket gyerekeknek, és egyszer azt kérdezték tőle, hogy a ráncosodás mindig ugyanúgy néz-e ki. Germannek fogalma sem volt a válaszról, ezért kutakodni kezdett a témában.
A tudósok arra kérték a résztvevőket a kísérlet során, hogy merítsék a kezüket 30 percre vízbe, majd fényképezzék le őket, és legalább 24 órával később ismételjék meg a folyamatot. Amikor megvizsgálták a mintákat, azt találták, hogy a ráncok szinte mindig ugyanolyanok. Ennek egyébként az lehet az oka, hogy az erek nem sokat változtatnak a helyzetükön, csak egy picit moccannak el.
