Amióta az emberek beleszólhatnak a közös ügyeik alakulásába, azóta léteznek választási csalások is. Már az ókori Athénban is előfordult ilyesmi. Akkoriban cserépdarabokra írták fel annak az embernek a nevét, akit száműzni akartak a városból. Így komoly tétje volt annak, hogy ki „nyeri” ezt a szavazást. Nem maradt fenn túl sok az ilyen cserepekből. Viszont az egyik legismertebb leletegyüttes pont azt bizonyítja, hogy ezt a választást is lehetett manipulálni, mégpedig úgy, hogy nagy tételben gyártottak előre megírt cserepeket a fazekasműhelyek.
A világ fejlődésével aztán fokozatosan fejlődek a csalások módszerei is, a fizikai erőszaktól a jogi kiskapukon át a fenyegetésig, lefizetésig, vagy a hírek befolyásolásáig. De előfordulhat, hogy olyan pártok indulnak el a választáson, akik csak azért jöttek létre, hogy megtévesszék az embereket, ők a „kamupártok”. És a levélben leadott szavazatoknál is könnyen lehet csalni.
Számos példa van csalásra az újkori történelemben is
A magyar történelem egyik legismertebb választási csalása 1947-ben történt. Ha eljuttok idáig a nyolcadikos törianyagban, részletesebben is tanulhattok róla. Ebben az évben megengedett volt a lakóhelytől távol szavazni, csak egy választási névjegyzékkivonat kellett hozzá. Ez volt az a bizonyos kék papír, ami miatt ezt a választást „kékcédulásnak” is nevezik. A Magyar Kommunista Párt (MKP) rengeteg ilyen kék papírt hamisított, amivel a hívei körbejártak az országon. Volt, aki 10-20 különböző helyen is szavazni tudott. A választást végül megnyerte az MKP. A rá adott szavazatok nagy része (egyes számítások szerint akár 10 százaléka is) csalás volt.
A világtörténelem legismertebb választási csalása, ami a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, az afrikai Libériában esett meg 1927-ben. Itt az elnököt 234 ezer szavazattal választották újra. A dolog szépséghibája az, hogy abban az évben egész Libériában mindössze 15 ezer regisztrált szavazó volt. Az eset annyira felháborító, de egyben vicces is volt, hogy az egész világon híre ment.
Diktatúrákban egyébként gyakori, hogy csak „papíron” rendeznek szavazásokat. Az embereknek vagy nincs is valódi választásuk, hiszen csak egy név szerepel a szavazólapon (mint például Észak-Koreában), vagy nincs valódi ellenfele a diktátornak (mint például Oroszországban).
A közelgő magyar választás előtt sokat hallani arról, hogy itt is befolyásolhatják a szavazást. Ezt egyébként akár törvényesnek látszó módszerekkel is meg lehet tenni.
Tipikus választási csalások, amik nemcsak nálunk fordulhatnak elő
Az egyik ilyen módszer, amit az angol gerrymandering szóval szoktak emlegetni, az, hogy átrajzolják a választókerületek határait. Ezt legutóbb 2025 telén tették meg itthon, és a cél az, hogy ez a kormánypárt javára kedvezzen. Maga a választási rendszer is úgy változott az elmúlt években, hogy abban a „győztes mindent visz”. Így lehetett például a Fidesznek többször is kétharmados többsége (67%) a parlamentben, miközben a választáson a szavazatok nagyjából felét szerezte meg.
Tipikus választási csalás az úgynevezett voksturizmus, amikor hirtelen nagy számban jelentkeznek be szavazók olyan településekre, kerületekbe, ahol szorosnak látszik az eredmény. Ez olyan, mintha odaköltöztek volna. Az előző választásokon volt, hogy egy-egy házba, lakásba több mint 80 ember volt bejelentve lakónak.
Egy másik módszer az úgynevezett láncszavazás. Ez úgy néz ki, hogy az első ember, aki bemegy szavazni, nem dobja be a kitöltött szavazólapot az urnába, hanem kiviszi. Ott valakik ellenőrzik, lefényképezik, és valamilyen előre megbeszélt jutalom is szóba jöhet. Ezután ezt a kitöltött szavazólapot viszi be a következő, bedobja, és kiviszi a sajátját. És így tovább. Ilyen láncszavazások főleg olyan helyeken történnek, ahol nagyon kiszolgáltatott emberek élnek.
A kiszolgáltatottság szavazatokat jelent
A kiszolgáltatottság ugyanis nagyon komoly hasznot hozhat egy választáson a hatalmon levőknek. Erről nemrég dokumentumfilm is készült, A szavazat ára a címe, és a YouTube-on látható. Ebben vidéki, főleg szegény emberek beszélnek arról, hogy pénzt, tűzifát, élelmet kapnak akkor, ha a megfelelő helyre húzzák az ikszet a választáson. Sőt, van, akinek drogot is ajánlanak a szavazatáért.
Ha pedig ezzel nem tudják őket „meggyőzni”, előfordul az is, hogy megfenyegetik őket. Vagy azzal, hogy nem kapnak munkát a környéken, vagy azzal, hogy nem írja fel nekik a gyógyszert a helyi orvos. De előfordul olyan is, hogy azzal fenyegetik őket, hogy a gyerekeiket elvehetik tőlük.
Sok kisebb településen ugyanis csak közmunkában lehet dolgozni. Azt pedig a helyi polgármester dönti el, hogy ki vehet részt a közmunkaprogramban. És arról is dönthet a polgármester, hogy kit látogat meg a helyi családsegítő, aki akár úgy ítélheti meg, hogy a gyerekek nem megfelelő körülmények közt élnek. Ezért inkább állami gondozásba kellene őket venni. Olyan is van, hogy a polgármester egy személyben a legnagyobb helyi vállalkozó, vagyis munkaadó. Nem véletlen, hogy nem mernek ellentmondani neki azok, akik csak nála tudnak munkát vállalni.
A dokumentumfilm szerint ezekkel a módszerekkel akár félmillió szavazat sorsa is eldőlhet. És minél szegényebb, vagy minél kiszolgáltatottabb valaki a hatalomnak, annál kevésbé tud fellépni az ilyen csalások ellen.
A csalásokat egyébként leginkább úgy lehet megakadályozni, hogy minden szavazókörben, minden választási bizottságban vannak ellenzéki tagok is. Az előző választásokon rengeteg helyen nem sikerült ezt megoldani. De a legjobb megoldás az lenne, ha nem múlna ennyi embere élete közvetlenül a helyi politikusokon.
