Sajnos a hírekben elég gyakran esik szó lőfegyverekről. Bűnügyek, háborúk, pisztolyok, puskák és ágyúk – a fegyverek mindenhol szerepelnek, de még az olimpián is. De hogyan is jön ki a golyó a csőből? Sok felnőttnek is csak homályos fogalmai vannak erről, úgyhogy most utánajárunk!
A lőfegyver lelke a puskapor. Ez egy robbanóanyag, amit ha meggyújtanak, gázzá alakul. Mivel az oxigén már benne van kötött formában, akár a levegőtől elzárva is ég, mégpedig gyorsan. Ha ez egy zárt tartályban történik, a tartály falát megpróbálja szétfeszíteni a gáz. És ha az egyik fal egy könnyen mozduló golyó, akkor az fog kirepülni a nyomástól.
Az első lőfegyverek – ágyúk és primitív puskák – ennyit tudtak. Egy csövet lezártak az egyik végén, és oda fúrtak egy kis lyukat a gyújtáshoz. Ide töltötték a puskaport, arra valahogy rányomkodták a golyót, és a kis lukon át begyújtották. Ez persze nem volt se pontos, se biztonságos, és a gyújtástól a lövésig még várni is kellett. A töltés pedig sokáig tartott, mert előbb be kellett adagolni a puskaport, azt rongyokkal lefojtani, rá a golyót, és még azt is letömni. Idővel kialakult a töltény, amiben már össze van szerelve a puskapor, az azt tartó hüvely és a lövedék.
Igyekeztek emellett az elsütés és a lövés közti időt csökkenteni különféle módszerekkel. De igazán csak akkor oldották ezt meg, amikor kifejlesztették a gyújtó nevű eszközt. Ez egy csipetnyi másféle robbanóanyag a töltény fenekébe építve, ami erős ütésre robban. Ez gyújtja be aztán magát a puskaport.
A puskában vagy pisztolyban tehát egy vékony rúd – az ütőszeg – erősen megüti a tölténybe szerelt gyújtót, az begyújtja a töltetet, és a golyó kirepül. Mindez nagyon gyorsan történik. Az ütőszeget rugó mozgatja, amit előbb fel kell húzni. A fegyvert erősen kell tartani, mert pont ugyanakkora erővel rúg vissza, mint amilyennel a golyót kirepíti. Ezért van a puskáknak vállba illeszthető tusa. A pisztolyok kisebb erővel működnek, de azokat is jól meg kell ragadni. A nehezebb fegyvereknek, géppuskáknak saját állványuk van.
Egy vadászpuskát ezután általában újra meg kell tölteni, a rugót újra felhúzni, és akkor lehet vele megint lőni. Persze a katonáknak ez nem volt elég. Előbb az ismétlőfegyverek jöttek létre, amiket egy tárból gyorsan újra lehet tölteni, de ezt még kézzel csinálják. Végül kitalálták, hogy az a legjobb, ha a puska magától újratölt. Kialakultak az öntöltő félautomaták és a sorozatlövő gépfegyverek.
Ezek pont a visszarúgás energiáját használják az újratöltéshez. A töltény talpa itt nem egyenesen a lövész vállát rugdossa, hanem az úgynevezett zárszerkezetnek adja le a lökést. Ez pedig egy rugó ellenében hátramozog, majd visszacsúszik a helyére. És eközben kidobja az üres töltényhüvelyt, behelyezi a tárból a következő töltényt, és megfeszíti az ütőszeget, hogy újra lehessen lőni. Vannak fegyverek, amelyek ugyanezt a lőporgáz energiájával végzik el.
A félautomatáknál újra és újra meg kell húzni a ravaszt minden egyes lövésnél. Ilyen a legtöbb pisztoly. Az automata gépfegyverek addig lőnek, amíg a ravaszt lenyomva tartják, és van lőszer a tárban. Ez annyira gyorsan történhet, hogy gyakran mesterségesen lassítják a folyamatot, mert pillanatok alatt kiürülne a lőszerkészlet.
Különleges esetekben viszont a lehető legnagyobb tűzgyorsaságra van szükség, vagyis minél több golyót kiküldeni másodpercenként. Ilyenek például a hadihajók rakétaelhárító gépágyúi. A rakéta kicsi és nagyon gyors, szóval ott aztán köpni kell, ahogy a csövön kifér. Vagy még annál is többet. Ezért ezek a fegyverek nem is egy csővel működnek, hanem folyamatosan forgó csőköteggel. Ezeknél villanymotor gondoskodik a hajtásról és a töltésről is. Az ilyen gépágyúk akár percenként 4000 lövést is leadhatnak. De persze sohasem lőnek percekig, viszont amikor befogják a célt, akkor egész acélfelhőt zúdítanak rá.
Hát így működik a lőfegyver. Otthon ne próbáld ki!
