Ahogy már mondtuk, ma megint záporok, zivatarok, szelek és akár jegek is jöhetnek. Köszöntjük az Evelineket és Fülöpöket!
Ma van a nemzetközi Drakula-nap. A vámpír, a vérszipoly ősi rémalak, szinte minden kultúrában megjelenik. A vér ugyanis maga az élet. Azt hamar megfigyelték az emberek, hogy akinek kifolyik a vére, az sajnos elhalálozik. Ebből aztán elindult a fantázia, és megszületett a vérrel táplálkozó természetfölötti alak, a vámpír. Érdekesen hullámzik a népszerűsége. A középkor után, a felvilágosodással nagyjából minden művelt ember tisztában volt azzal, hogy ez hülyeség, vámpír nincs. Ám 1897-ben megjelent az ír Bram Stoker regénye, a Drakula. És a világ újra beleszeretett a legendába, évtizedekre megteltek a színházak, a mozik és a könyvesboltok vámpírokkal. A román gróffal világhírű formát öltött a lappangó mítosz.
Aztán jöttek az ufók, génmódosított szörnyek, robotok – a vámpír lassan megint hülyeségnek minősült, bár időnként készültek jó és sikeres filmek a témában. Aztán 2005-ben megérkezett az Alkonyat sorozat, és a világot újra meghódították a vámpírok. Csak most már szerelmes vámpírok, ami végképp ellenállhatatlannak bizonyult.
Ettől még persze továbbra sincs semmi ilyesmi, noha vérszívókkal mostantól gyakrabban találkozunk szúnyog és kullancs formájában. Még chupacabra sincs, pedig az izgalmasabb, mint egy állandóan vekengő szerelmes vérszipoly.
Jó olvasgatást mára, jönnek a hírek, vámpírokra ne számíts!
