Az emberiséget majomkora óta kísérik a szörnyek. A fantáziánk benépesítette az éjjeli sötétséget, amelyben néha tényleg veszedelmes ragadozók ólálkodtak. Később főleg a másik ember jelentett igazi veszélyt, de a félelem mégis mitikus fenevadak képében testesült meg. Sárkányok, óriások, tengeri kígyók, farkasemberek, kísértetek és vámpírok – ezek a klasszikus, régimódi szörnyek. De vannak újak is, és az egyik az amerikai chupacabra. A neve azt jelenti: kecskeszívó.
Igazán új fiú a szörnyek társulatában, az első hírek róla 1995-ből származnak. Ekkor a közép-amerikai Puerto Ricóban találtak holtan nyolc birkát. A jelentés szerint mindnek lyukak voltak a mellkasán, és az összes vérüket kiszívták. Nem sokkal később befutott az első szemtanú, aki látta is a chupacabrát. A leírás szerint ez egy idegen lény és egy hüllő keveréke, a mérete nagyobb kutyától medvéig terjed. Pikkelyek borítják, gyakran két lábon jár vagy ugrál, és nagy fogai vannak. Emberre a chupacabra nemigen támad, háziállatok vérével táplálkozik.
Idegen lény? Génteremtmény?
A népszerűséget hajszoló sajtó és a riadt közönség hamar előállt mindenféle magyarázatokkal. Ezek szerint a szörny földönkívüli lény, amelyet ufók hagytak hátra. Vagy genetikai kísérletekkel hozták létre titkos laboratóriumokban, és onnan szökött meg.
Valós bizonyíték nincs a létezésére, és nem is valószínű, hogy egy ekkora állat ismeretlen maradhatott volna a sűrűn lakott amerikai földrészen. Készültek ugyan rossz minőségű fotók, és tényleg sok a szemtanú, de ez még nem bizonyít semmit. Előkerültek viszont furcsa állati tetemek, amelyek megmagyarázhatják, mit néztek chupacabrának.
Ezek az elpusztult állatok első ránézésre valóban idegen fajnak tűnnek. Szerencsére a tudomány képes egy mintából azonosítani a fajt. És így derült ki, hogy a szokatlan tetemek közönséges kutyafélék – csak betegek. A legtöbb esetben súlyos rühösség áldozatai. Ezt egy élősködő atka okozza, és többek között a bunda elvesztésével jár. Szőr nélkül egy kutya nagyon furcsán tud kinézni. Ha csak néhány másodperce látjuk, bizony nem esik le, hogy ez egy szerencsétlen blöki, pucéran.
A leölt háziállatokért viszont valószínűleg nem ezek a beteg példányok felelősek, hanem hétköznapi ragadozók: prérifarkasok, sakálok és hasonlók. Szűk esztendőkben, vagy erdőirtások környékén a ragadozók nem találnak elég zsákmányt, és ekkor nekiesnek a birkáknak és kecskéknek. Innen már csak egy kis pletyka kell, és kész is a vérszomjas idegen lény: a kecskeszívó. És tulajdonképp nincs szégyenkeznivalója, mert a többi szörny se létezik, mégis évszázadok óta régi ismerősünk.