Az elmúlt napokban az egész világ ijedezve olvashatta, hogyan szabadult el néhány mesterséges intelligencia, és miféle csínyeket követtek el. Ezek persze szinte ártalmatlan tettek voltak: feltörtek néhány vállalati rendszert, elloptak és meghamisítottak pár adatot. De az ebből is látszik, hogy egyre nehezebben tudjuk irányítani azt, amit létrehoztunk. Vajon milyen veszélyek várnak az emberiségre, ahogy egyre több ajtót nyitogat ki a tudásával?
A csillagászok régen feltették már a kérdést: hol van mindenki? Miért nem látjuk semmi nyomát szuperfejlett civilizációknak a világegyetemben? Az egyik válasz erre nyugtalanító: a tudományos fejlődés törvényszerűen megsemmisíti önmagát. Azért nem látjuk őket, mert kihaltak.
Az atom nem gáz
Az öngyilkos emberiség gondolata az atomfegyverek kifejlesztésekor kapott szárnyra. Igaz, a vallástudósok évezredek óta papolnak arról, hogy az ember a vesztébe rohan, de a gombafelhők ezt mindjárt hihetővé tették. Aztán végül is nem történt semmi baj. Ma körülbelül tízezer nukleáris robbanófej pihen a raktárakban, és a második világháború óta egyet sem vetettek be.
Igen ám, de az atomfegyver viszonylag könnyen ellenőrizhető. A létrehozásához egy egész ország óriási erőfeszítése kell: uránt szerezni, feldolgozni, megtervezni és megépíteni a bombákat. Bár vannak atommal felszerelt veszélyes diktatúrák, mint Észak-Korea, de ezeknek is van elég eszük, hogy ne használják a bombát. A legrosszabb esetben terroristák kezébe kerülhet egy robbanófej, de az emberiséget ez sem pusztítaná ki.
Régi forgatókönyv, hogy egy őrült tudós olyan bombát hoz létre, ami az egész bolygót elpusztítja. Ebből izgalmas történeteket lehet kanyarítani, de a fizikusok nem élvezik ezeket. Az energia ugyanis szigorú törvények szerint működik. Annak a tudósnak valahonnan előbb szereznie kellene akkora erőt, ami a Földet széthasítja. És erre semmilyen elmélet nincs ma.
A világot felfaló apróságok
Milyen tudományos felfedezés lenne igazán veszélyes? A jövőkutatók szerint azok, amelyek önmagukat erősítő hatást indítanak el. A mesterséges intelligencia elszabadulása például akkor lehet ilyen, ha az AI képes a saját kódját átírni, és nincs módunk leállítani. Márpedig ha már sok másolatban randalírozik a világhálón, akkor elég nehéz visszatuszkolni a ketrecbe. És onnan hozzáférhet egy csomó létfontosságú rendszerhez. De még akkor is megtehetjük, hogy az egész internetet leállítjuk. Fájdalmas lenne, de a kihalásnál jobb.
De nemcsak az AI okozhat ilyen katasztrófát. Az egyik világvége-forgatókönyv főszereplője az úgynevezett szürke trutymó. Ez olyan mesterséges lény vagy gép, amely minden szerves anyagot elfogyaszt, hogy saját magát sokszorosítsa. Mivel egészen apró, egysejtű méretű, ellene a hadseregek tehetetlenek, és terjedhet pusztán a széllel is. Messze vagyunk még attól, hogy ez lehetséges legyen – de azt nem tudjuk, milyen messze.
Végül elképzelhetők olyan kísérletek, ahol egyetlen rossz mozdulat váltja ki a világvégét. Ezekkel a tudományos-fantasztikus irodalom bőségesen foglalkozik. Ilyen lenne például egy nagyobbacska fekete lyuk létrehozása a Földön: a végtelen sűrűségű tömeg gravitációja magába szippantana mindent. És persze rengeteg fantasztikus történet szól óvatlanul megnyitott dimenziókapukról, amiken aztán átjön a világunkba a pokol maga. Ezek persze már szórakoztató mesék inkább – ahogy a fekete lyukról szóló is.
De a kérdés örökre velünk marad. Vajon nincs-e a világban elrejtve egy ajtó, amit soha nem szabadna kinyitni? Talán azért nem látjuk idegen lények nyomait, mert ők már kinyitották? És lehet-e, hogy a legveszedelmesebb embertípus nem tányérsapkát visel, nem fegyvert hord a vállán, hanem fehér köpenyben kíváncsiskodik a mikroszkóp felett?
