Képzeld el, hogy 3 órán keresztül kell ülnöd valahol. A végére már ideges leszel, nyugtalan, pisilned is kell, és amúgy is mennél már. És most képzeld el, hogy tíz hónapon keresztül oldalra emelve tartod a karjaidat, hogy a levegőben maradhass. Egy sarlósfecske ugyanis ennyi ideig képes leszállás nélkül repülni.
Egy walesi ornitológus (madártannal foglalkozó tudós) már 1970-ben beszélt arról, hogy ha a repülésről van szó, a fecskék feltehetően nem kispályáznak. Az elméletet csak 2016-ban sikerült megerősíteni. Ehhez svéd kutatók egy csapat felnőtt madarat követtek nyomon, akiket apró adatgyűjtőkkel jelöltek meg. A ketyerében volt gyorsulásmérő, hogy rögzíthessék a repülési aktivitásukat, valamint fényszint-érzékelő a helymeghatározásukhoz.
A kutatók néhány madarat több éven keresztül követtek, ahogy télen Svédországból a Szahara déli részére vándoroltak, majd onnan vissza. Az eredmények megerősítették, hogy a fecskék tényleg világbajnokok a levegőben. A 13 megjelölt madárból hárman a vándorlásuk teljes tíz hónapját a levegőben töltötték. A többiek alkalmanként leszálltak, de csak egy nagyon rövid időre.
A svéd tudósok úgy vélik, hogy a különbség a fennmaradó és a leszálló madarak között a tollazatuk lehet. A leszállóknak nem vedlettek a szárnytollaik, míg azok, akik végig a levegőben maradtak, vedlettek és új tollakat növesztettek. A kutatók szerint az, hogy a madarak vedlenek-e vagy sem, az általános állapotukról árulkodhat.
És hogyan képesek ennyit repülni szünet nélkül? A sarlósfecskék alkalmazkodtak ahhoz, hogy a hosszú repülések során csak nagyon kevés energiát használjanak. Hatékonyak, mert áramvonalas testformájukkal és hosszú, keskeny szárnyaikkal ez könnyen megoldható. Úgy tűnik, mindeközben néha-néha elszenderülnek, mint a fregattmadarak, de erre még nincs bizonyíték. Lehet, hogy a világbajnokoknak már csukott szemmel is megy a dolog.
Források: IFL Science. Current Biology.